1A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam! Lelkem oltalmat keresve hozzád menekül! Szárnyaid árnyékába futok, míg elvonul a veszedelem.
2A Felséges Istenhez kiáltok. Istenhez, aki vigyáz rám, és véghezviszi, amit felőlem gondolt!
3Segítséget küld a Mennyből, és megment engem! Bizony, megveri üldözőimet, akik elevenen megennének! Szela Elküldi hozzám hűséges szeretetét!
4Emberevő oroszlánok közt fekszem. Emberek közt, akiknek fogaik lándzsák és nyilak, nyelvük éles kard.
5Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet!
6Ellenségeim hálót készítettek, hogy megfogjanak, vermet ástak nekem, de maguk estek bele! Szela
7Kész a szívem, Istenem, felkészült a szívem, hogy énekemmel és hangszeremmel dicsérjelek!
8Ébredj lelkem! Ébredj fel lant és hárfa, ébresszük fel a hajnalt!
9Uram, dicsérlek téged a nemzetek előtt! Dicséreted éneklem a népek között!
10Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél, hűséged a felhőkig ér!
11Istenem, magasztaljanak téged a Mennyben, dicsőséged borítsa be a földet!