1A zenészek vezetőjének. A „Messzi erdő galambja” kezdetű ének dallamára. Dávidé, abból az időből, amikor elfogták a filiszteusok Gát városában. Istenem, könyörülj rajtam, mert ellenségeim szüntelen üldöznek, folyton szorongatnak!
2Mindig lesben állnak, hogy megfogjanak, egész nap zaklatnak. Milyen sokan harcolnak ellenem, ó, Felséges Isten!
3Mikor rám tör a félelem, én mégis benned bízom, Istenem!
4Istenben bízom, nem félek, halandó mit árthat nekem? Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért!
5Ellenségeim szüntelen kiforgatják szavaimat, folyton csak terveket szőnek ellenem.
6Összefognak ellenem, lesben állnak, minden lépésem figyelik, hogy megöljenek.
7Istenem, gonoszságukért űzd el őket messzire, küldd el őket idegenek közé, hogy azok haragját szenvedjék!
8Istenem, te láttad bujdosásaimat, tudod, mennyit sírtam, s megszámoltad könnyeimet!
9Mikor Istenhez kiáltok segítségért, ellenségeim sarkon fordulnak, és elfutnak! Ebből tudom meg, hogy velem vagy, Istenem!
10Dicsérem Istent szaváért és ígéretéért! Dicsérem az Örökkévalót szaváért és ígéretéért!
11Istenben bízom, nem félek, halandó mit árthat nekem?
12Megadom Istennek, amit ígértem, hálával áldozok neki!
13Mert megmentette lelkemet a haláltól, és lábamat az eleséstől, hogy élhessek Isten jelenlétében, s járhassak világosságában, mely az élőkre ragyog!