1Ki ez, aki Bocrából, Edomból jön vérvörös ruhában? Milyen fenséges és dicső a megjelenése, milyen erőteljes a lépése! — „Én vagyok az, aki igazat szólok, és van erőm a szabadításra!”
2— „Miért vérpiros a ruhád, mint a szőlőtaposóké?”
3— „Mert a szőlőt tapostam, de senki sem segített, egyedül voltam. Széttapostam a nemzeteket haragomban, összetörtem őket felindulásomban. Vérük fröccsent a ruhámra, egész öltözetem vérpirosra festette.
4Mert elszántam magam a bosszúállásra, és eljött a megváltás esztendeje.
5Kerestem valakit, de nem segített senki, csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm. Ezért karom segített engem, és felindulásom volt a segítségem.
6Széttapostam hát a nemzeteket haragomban, összetörtem őket indulatomban, s vérüket a földre ontottam.”
7Magasztalom az Örökkévalót, és hűséges szeretetét! Dicsérem őt Izráel iránti jóságáért, mindazért, amit velünk tett, irgalmáért és hűségéért.
8Mert azt mondta nekünk: „Bizony, ők az én népem, fiaim, akikben nem csalódom!” Ezért szabadította ki őket az Örökkévaló
9minden szorult helyzetből. Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben, és jelenlétének angyala megszabadította őket. Szeretetében és könyörületében megváltotta, fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.
10Ők mégis lázadoztak ellene, Szent Szellemét szomorították. Ezért ő is ellenségükké lett, sőt, harcolt ellenük.
11Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre, és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára, s azt kérdezték: „Hol van, aki nyájának pásztorával átvitte őket a tengeren? Hol van, aki Szent Szellemét adta, hogy közöttük lakozzon?
12Aki dicsőséges hatalmával vezette Mózest, jobb kezénél fogva, s ketté választotta a tenger vizét, hogy örök hírnevet szerezzen magának.
13Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül, oly simán, mint lovat a pusztán, hogy lépteik meg sem botlottak.
14Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme, mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti. Bizony, így vezetted népedet, Uram, hogy magadnak dicső nevet szerezz!”
15Kérlek, tekints le a mennyből, nézz ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hová lett irántunk való féltő szereteted és hatalmad? Könyörületességed és irgalmad miért vontad meg tőlünk?
16Hiszen te vagy Édesapánk, Örökkévaló! Nem Ábrahám, nem is Izráel, hanem te, Örökkévaló, te vagy Atyánk! Öröktől fogva Megváltónk vagy — ez a neved!
17Miért hagytad hát, hogy letérjünk utadról, Örökkévaló? Miért keményítetted meg szívünket, s hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza hozzánk, szolgáidhoz, néped törzseihez, örökségedhez!
18Szent néped csak rövid ideig használhatta, s most ellenségeid taposták szentélyedet!
19Olyanok lettünk, mintha nem is uralkodtál volna rajtunk soha, mintha nem is nevedet viselnénk!