1Ne örülj, Izráel, ne ünnepelj, mint a nemzetek! Mert elhagytad Istenedet, s más istenekkel paráználkodtál! Azt kívántad, amit ők fizettek neked paráznaságodért aratás és cséplés idején.
2Hiányozni fog hát mustod és gabonád, nem lesz elég borod, sem kenyered.
3Nem lakhatsz tovább az Örökkévaló földjén, Efraim, hanem visszatérsz Egyiptomba! Asszíria földjén eszik majd tisztátalan ételüket!
4Nem hozol többé az Örökkévalónak italáldozatot, nem fogad el kezedből többé áldozatokat. Ha mégis áldozol, az tisztátalan, mint a halotti tor kenyere: aki eszik belőle, maga is tisztátalanná lesz. Kenyered csak étvágyadnak szolgál, az Örökkévaló házába többé be nem viheted!
5Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein? Száműzetésetek földjén hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
6Akik közületek túlélik a pusztítást, azokat Egyiptom nyeli el, és Memfiszben temetik el őket. Ezüstkincseiket csalán növi be, elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.
7Bizony, elérkezett a büntetés napja, a bosszúállás ideje elérkezett, meg fogja tudni Izráel! Hiába mondod, Izráel: „Bolond minden próféta! Őrült a szellem embere!” Megbüntet téged az Örökkévaló sok gonoszságodért, bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
8Pedig Istenem állította őrségbe Efraim fölé a prófétát, akinek ők csapdát állítanak! Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele, még Istenem házában is.
9Megromlott Efraim, mélységesen, mint Gibea napjaiban! De az Örökkévaló is megbünteti őket, nem felejti el gonosztetteiket!
10„Mint szőlőfürtöt a pusztában, úgy találtam Izráelt. Mint először érő fügéket a fán, úgy láttam őseiteket! De átpártolt népem Baál-Peórhoz, annak a szégyenletesnek adták magukat! Utálatossá lettek, mint bálványaik, amelyeket megszerettek!
11Elszáll hát Efraim dicsősége, mint a madár! Nem lesz többé sem fogamzás, sem terhesség, sem szülés!
12Még ha fel is nevelnék gyermekeiket, én megfosztom őket fiaiktól, egyet sem hagyok! Bizony, jaj lesz nekik is, amikor elhagyom őket!”
13Olyannak láttam egykor Efraimot, mint a szépen épült Tírusz városát, de most ki kell szolgáltatnia fiait az öldöklésnek.
14Jaj, Örökkévaló, adj nekik — de vajon mit is? — meddő méhet és kiszáradt emlőket!
15„Minden gonoszságuk meglátszott Gilgálban, ott kezdtem meggyűlölni őket! Gonosztetteik miatt kiűzöm házamból népemet, s többé nem szeretem őket, mert fejedelmeik mind lázadók.
16Súlyos csapás érte Efraimot, gyökere már kiszáradt, nem terem többé gyümölcsöt! De még ha teremnek is, ha születnek is gyermekei, megölöm őket is, kíméletlenül.”
17Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra, hát Istenem sem fog törődni velük. Messzire űzi az Örökkévaló a népét, s vándorok lesznek a nemzetek között.