Psalms 9
1 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből! Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked, énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim, elfutnak előled, földre esnek, megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró, ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket, elpusztítottad a gonoszokat, még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség, városai rommá lettek. Végleg kigyomláltad őket, még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló! Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert. Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük, magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik! Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló a gyilkostól áldozata vérét, és nem felejti el a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram! Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim! Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek, és örülhessek, hogy megszabadítottál!
15 A nemzetek beleestek a verembe, amelyet másoknak ástak, és csapdájuk saját lábukat fogta meg.
16 Így mutatta meg nekik az Örökkévaló, hogy igazságosan ítél: a gonoszt saját csapdájában fogta meg.
17 A gonosz emberek a halottak országába kerülnek. Bizony, oda jut minden nép, amely elfeledkezik Istenről!
18 De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket: meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!
19 Kelj fel, Örökkévaló! Ne tűrd tovább az erőszakosságot! Állítsd magad elé, ítéld meg a népeket!
20 Tanítsd meg őket, hogy féljenek téged! Hadd tudják meg, hogy csupán halandó emberek!