Psalms 10
1 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem? Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik a gonoszok a szegényt! Essenek áldozatul ők maguk gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok lelkük kívánságaival! Bizony, a telhetetlen emberek átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban nem kérik Isten segítségét. Gőgösen azt gondolják: „Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak, Isten ítéleteivel nem törődnek, tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj, bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással, csalással, káromkodással; nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban, ártatlanokat gyilkolnak titokban, lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban, lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak, megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk karmuk közé kerül, erejükkel földre tiporják, szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk, ide sem néz, meg se látta ezt!”
12 Kelj fel Örökkévaló! Istenem, emeld fel kezed! Ne feledkezz el a szegényekről, akiket a gonoszok összetörtek!
13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem! Ne mondhassa magában: „Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem! Láttad a sok fájdalmat és szenvedést! Bizony, kinyújtod kezed, segítesz a szegényeken, mert te vagy, Örökkévaló, az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló! Pusztítsd ki a gonoszokat, hogy nyomuk se maradjon!
16 Az Örökkévaló örökké uralkodik, kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad az alázatos szegények kívánságát. Szívüket erősítsd meg, és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára, hogy a földi emberek ne nyomorgassák őket többé!