Job 5
1 „Kiálts csak! Ki felel neked? Melyik angyalhoz fordulsz válaszért?
2 Az ostobát saját haragja öli meg, a tudatlant meg a vakbuzgóság.
3 Láttam egy ostobát, amint meggazdagodott, de hirtelen átok szállt otthonára.
4 Gyermekein nem segített senki, jogaiktól megfosztották őket.
5 Földje termését, éhezők ették meg, összeszedték még a gyomok közül is. Harácsolók hordták el minden vagyonát.
6 Mert a nyomorúság nem a porból támad, a szenvedés nem a földből sarjad,
7 hanem szenvedésre születik az ember — oly biztos ez, mint hogy a szikrák felfelé szállnak!
8 Helyedben én Istenhez fordulnék, ügyemet őhozzá vinném!
9 Mert ő csodákat tesz, melyeknek se szeri se száma.
10 Esőt ad a föld színére, megöntözi a mezőket,
11 felemeli az alázatosakat, és megvigasztalja a gyászolót.
12 Meghiúsítja a gonoszok ravasz terveit, s munkájuk nem lesz maradandó.
13 A bölcseket saját ravaszságukkal fogja meg, és cselszövésük kudarcot vall,
14 úgyhogy nappal is sötétségben botladoznak, délben is úgy tapogatják a falat, mint éjjel.
15 De a szegényeket megmenti Isten a gonoszok hazugságaitól és az erősek markából,
16 hogy az igazságtalanság száját befogja, a szegénynek pedig reménységet adjon.
17 Bizony, boldog az, akit Isten megfenyít, azért a Mindenható fenyítését el ne utasítsd!
18 Mert ha ő megsebez, be is köti sebed, ha lesújt rád, meg is gyógyít keze.
19 Hatszor kiment téged a bajból, és hetedszer sem ér el a veszedelem.
20 Éhínség idején megment a haláltól, háborúban a kardtól,
21 megvéd a pletykától, rágalomtól, nem félsz, hogy valami rossz közeleg.
22 Kineveted a pusztítást és az éhínséget, s a vadállatok sem bántanak,
23 szövetséged lesz még a kövekkel is, békességben lesznek veled a mezei vadak.
24 Békességben élhetsz, mert otthonod biztonságban van, s ha megvizsgálod, semmi sem hiányzik.
25 Megéred, hogy mint fűszál a réten, annyian lesznek utódaid.
26 Érett korban és jó erőben fejezed be életed, ahogy a maga idejében aratják le a búzát.
27 Így van ez, Jób — jól megvizsgáltuk mi ezt, fogadd csak el, és jegyezd meg jól!”