Job 38
1 Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:
2 „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!
3 Készülj fel, mint igazi férfi, én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!
4 Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam? Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!
5 Tudod-e ki szabta meg méreteit? Ki mérte meg, mekkora legyen?
6 Mire támaszkodnak a Föld oszlopai? Ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai, és az angyalok örvendezve ünnepeltek?
8 Kicsoda zárta a tengert gátak mögé, mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből?
9 Akkor felhőkkel borítottam be, felruháztam azt fellegekkel, körülvettem sűrű sötétséggel,
10 meghúztam határvonalát, ajtók és zárak mögé szorítottam,
11 és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább! Büszke hullámaid itt megálljanak!«
12 Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is, hogy felvirradjon? Mutattad-e a hajnalnak, hol kezdjen világosodni?
13 Te rendelted a hajnalfénynek, hogy ragadja meg a Föld sarkait, és rázza le a gonoszokat róla;
14 amikor a föld átváltozik, mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá, mint mikor új ruhába öltözik valaki;
15 amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot, és felemelt karjukat összetörik?
16 Eljutottál-e a tenger forrásaihoz? Jártál-e már az óceán fenekén?
17 Láttad-e a halottak országának kapuit valaha, és a halál árnyékának kapuját láttad-e?
18 Fel tudod-e fogni a Föld méreteit? Mondd meg, ha tudod!
19 Melyik úton lakik a fény, és hol van a sötétség lakhelye?
20 Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre, el tudod vezetni őket otthonukba!
21 Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg, biztosan jól tudod mindezeket!
22 Jártál-e a hó raktáraiban? Láttad-e a jég raktárházait?
23 A rettenetes napokra tartogattam ezeket, felhalmoztam havat és jeget a háború és csaták idejére.
24 Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed, vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön?
25 Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek, ki szabja meg útját a villámoknak?
26 Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember, és a pusztát, ahol nincs emberfia?
27 Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár, ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik?
28 Kitől származik az eső, ki szüli a harmat cseppjeit?
29 Kinek a méhéből keletkezik a jégeső? A hódara kinek a gyermeke?
30 A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény, s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit?
32 Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében? Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret az égen?
33 Ismered-e a csillagos ég törvényeit? Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött?
34 Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent, hogy esővel borítsák be a földet?
35 Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak, s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram, parancsodra várunk!«
36 Ki adott bölcsességet az embernek, ki helyezett a belsejébe értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket? Ki képes belőlük esőt fakasztani,
38 mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak, és a göröngyök keményre száradnak?
39 Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak, hogy csillapítsa kölykei éhségét,
40 amelyek a barlangjukban heverésznek, rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak?
41 Ki ad enni a hollóknak, mikor zsákmányt keresve keringenek, fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?