Job 37
1 „A villámok és a mennydörgés miatt remeg a szívem, majd kiugrik helyéről.
2 Hallgassátok csak, Isten hangja szól, figyeljetek ajkának mennydörgő szavára!
3 Ragyogó villámai megvilágítják az égboltot, fényük ellátszik a föld egyik szélétől a másikig.
4 Utána szavának mennydörgése robajlik, fenséges hangja dübörög. Nem tartja vissza, kiereszti hangját, mikor villámait kiküldi.
5 Isten hangja csodásan mennydörög, nagy dolgokat visz végbe, melyeket nem érthetünk.
6 Parancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, és az esőnek, hogy zuhogjon bőségesen.
7 Megmutatja az embereknek, hogy mire képes, mikor bezárja őket házaikba.
8 Az állatok is behúzódnak rejtekhelyükre, elbújnak a zord idő elől.
9 Dél felől forgószél tör elő, északról metsző hideg szél süvít.
10 Isten leheletétől megfagynak a vizek, a tavak felszíne jégtükörré dermed.
11 Majd vastag felhőkben küld párát és enyhülést, viharfelhőkből villámokat szór szerteszét.
12 Mindezek Isten parancsa szerint forognak körbe, elvégzik akaratát a lakott földön mindenütt.
13 Általuk fenyíti meg a népeket, vagy áldja meg a nemzeteket, akarata szerint.
14 Hallgass meg, Jób, maradj csendben, és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e hogyan irányítja a fellegeket? Hogyan gyújtja meg bennük villámai tüzét?
16 Tudod-e, hogyan lebegnek a felhők ég és föld között? Érted-e ezeket, és Isten tökéletes tudásának többi csodáit?
17 Miért lesz forró a ruhád, mikor délről hőhullám jön, és megáll a levegő?
18 Segíthetsz-e Istennek kiterjeszteni az eget, hogy szilárd legyen, mint a fémtükör?
19 Jób, taníts bennünket, mit mondhatunk mi Istennek! Bizony, nem tudjuk, mit feleljünk neki, mert sötétség rejti őt előlünk!
20 Nem merném megszólítani, mert talán elpusztítana.
21 Ugyanígy a Napba sem merek nézni, mikor az égen fényesen ragyog, mikor a szél elfújja a fellegeket.
22 Hogyan nézhetném vakító dicsőségét, amely észak felől ragyog, mint az arany! Bizony, Isten félelmetes ragyogásba öltözött!
23 Hogyan közeledhetnénk a Mindenhatóhoz, hogyan is érthetnénk meg őt? Hiszen ereje mérhetetlen, igazságos volta makulátlan, és senki jogait nem nyomja el.
24 Ezért tisztelik és félik Istent az emberek! Ő pedig rá sem néz arra, aki büszke, és bölcsnek tartja magát.”