Jeremiah 4
1 „Mikor visszafordulsz, Izráel — ezt mondja az Örökkévaló —, és visszajössz hozzám; ha eltávolítod előlem utálatos bálványaidat, és nem hűtlenkedsz többé;
2 ha csak az Örökkévaló nevére esküszöl, de hűségesen meg is tartod, amit ígértél, igazságosság szerint; akkor majd a nemzetek is áldottak lesznek az Örökkévalóban, és vele dicsekednek.”
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló Júda és Jeruzsálem lakosainak: „Szántsatok magatoknak új földet, ne vessetek magot a tüskés gyomok közé!
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévaló számára, vessétek le szívetek burkait, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai! Különben izzó haragom zúdul rátok gonosz tetteitek miatt, és nincs, aki tüzét elolthatná!”
5 Ezt mondja az Örökkévaló: „Hirdessetek vészriadót Júdában, kiáltsatok Jeruzsálemben! Fújjátok meg a sófárt szerte az országban, adjátok ki a mozgósító parancsokat! Kiáltsatok hangosan és gyülekezzetek, meneküljetek a fallal védett városokba!
6 Adjatok vészjelzést, mutassátok az irányt Sion felé, fussatok, meg ne álljatok! Mert én veszedelmet hozok észak felől, nagy pusztítás tör rátok hamar!
7 Az oroszlán már felkelt tanyájáról, a népek pusztítója elindult! Bizony, pusztára pusztítja országotokat, rommá rombolja városaitokat, puszta romokat hagy maga után!
8 Öltsetek hát zsákruhát, sírjatok és jajgassatok, mert az Örökkévaló felbőszült haragja még nem múlt el!
9 Abban az időben — mondja az Örökkévaló —, megrémül a király, tanácstalanná lesznek a fejedelmek, megdöbbennek a papok, s a próféták megrettennek.”
10 Ekkor közbeszóltam: „Jaj, Örökkévaló Úr Isten! De nagyon rászedted ezt a népet, becsaptad Jeruzsálemet! Mert azt mondták nekünk, hogy »Békességben lesztek!« — pedig ellenségeink a kardjukat már a szívünknek szegezték!”
11 Akkor ez az üzenet szól majd e népnek és Jeruzsálem lakóinak: „Nézzétek! Erős szél fúj a pusztából, forró szélvihar közeleg népemhez a kopár dombok felől! Ez nem gyengéd szellő, nem a búza tisztítására való,
12 hanem pusztító forgószél! Most én hirdetek ítéletet népem fölött!”
13 Nézzétek! Úgy közeledik, mint a forgószél! Harci szekerei száguldanak, mint a vihar! Lovai gyorsabbak a sasoknál! Jaj nekünk, végünk van, elvesztünk!
14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szíved a gonosztól, hogy megmenekülj a pusztulástól! Meddig adsz még helyet a szívedben gonosz gondolatoknak?
15 Hiszen már a hírnök szava hallatszik Dán városából, Efraim hegyéről is közelgő veszedelmet jeleznek!
16 Hirdessétek a nemzetek között: „Már itt is vannak!” Mondjátok Jeruzsálemnek: „Messze földről sereg jön ellened, harci kiáltás hallatszik Júda városai ellen!”
17 „Bizony, körülvesznek téged, Jeruzsálem, mint a mezők őrzői! Megostromolnak téged, mert ellenem fordultál!” — mondja az Örökkévaló.
18 Amint éltél, s amit tettél, azért történt ez veled! Gonoszságod büntetése, jaj, milyen keserű! Egészen szívedig hatol a csapás!
19 Jaj nekem! Gyötrődik a lelkem, háborog a szívem, egész bensőmet fájdalom szaggatja! Jajgatok és kiáltozom, nem hallgathatok, mert hallom a sófár hangját, és a harci kiáltást!
20 Egyik vészhír a másikat követi: pusztulás mindenfelé! Romokban hever az ország! Milyen hirtelen omlottak össze sátraink! Milyen váratlanul pusztultak el!
21 Meddig kell még harci zászlókat néznem, meddig hallgassam a sófár riadó hangját?
22 „Mivel ostoba az én népem, mivel nem ismernek engem, azért történt mindez. Esztelen gyermekek, értelmetlen fiak, csak a gonoszsághoz értenek, de jót tenni képtelenek!”
23 A földre nézek: minden kaotikus, lakatlan és üres! Az égre tekintek: ott sincs világosság!
24 A hegyekre: mind tántorognak, s a dombok is reszketnek!
25 Sehol egy ember, lakatlan a föld, az ég madarai is elmenekültek.
26 A termő gyümölcsös sivár pusztasággá lett, a városok romhalmazzá omlottak az Örökkévaló előtt, s haragja tüzében!
27 Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, elpusztul az egész föld, de nem véglegesen!
28 Gyászol az egész föld, s odafönt elsötétül az ég is. Mert elhatároztam, nem változatom meg, szóltam, és nem vonom vissza!”
29 A lovasok és íjászok kiáltása elől minden város lakói elfutnak, menekülnek az erdőkbe és a sziklák közé. Üresen maradnak a házak, lakatlanok a városok.
30 Júda, te mihez kezdesz, mikor elpusztítanak? Felveszed legszebb ruhádat, arannyal-ezüsttel ékesíted magad, kifested arcodat? Bizony, hiába szépítkezel, mert szeretőid megvetnek, és életedre törnek!
31 Sion leányának jajszavát hallom: mint aki vajúdik, úgy kiált! Jajgat, mint aki először szül, sikoltozik, és kezét tördeli: „Jaj nekem, végem van! Roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!”