Jeremiah 3
1 Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van? De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet. Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?
2 Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!
3 Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is. S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.
4 Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm!
5 Csak nem fogsz örökké haragudni rám?« Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”
6 Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció!
7 Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére.
8 Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált:
9 könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.
10 Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.
11 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda!
12 Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé: Térj vissza hozzám, elpártolt Izráel — az Örökkévaló mondja ezt neked —, akkor haragom többé nem zúdul rád, mert hűségesen szeretlek, s nem haragszom mindörökké! — az Örökkévaló üzeni ezt neked.
13 Csak ismerd el bűnödet: hogy vétkeztél Istened, az Örökkévaló ellen: más istenek után futottál, minden zöldellő fa alatt imádtad bálványaikat, és nem hallgattál rám!” — az Örökkévaló mondja ezt neked.
14 „Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra.
15 Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok.
16 Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. — Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra.
17 Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait.
18 Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”
19 „Izráel, hogyan fogadjalak fiaim közé, hogy adhatnám neked azt a gyönyörű földet, a nemzetek seregének legszebb örökrészét? Ezt gondoltam: Hívj engem Atyádnak, és hűségesen kövess engem!
20 De te hűtlen lettél hozzám, Izráel, ahogy a hűtlen asszony megcsalja férjét!” — mondja az Örökkévaló.
21 A kopasz dombokon hallatszik Izráel fiainak sírása és könyörgése, mivel elfordultak az Örökkévalótól, és elfelejtették Istenüket!
22 „Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim! Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.” „Igen, hozzád jövünk, mert te vagy az Örökkévaló, te vagy Istenünk!
23 Bizony, értelmetlen dolog bálványokat imádni a dombokon, hamis isteneket ünnepelni a hegyek tetején, mert Izráel egyetlen szabadítója Istenünk, az Örökkévaló!
24 A bálványok gyalázatossága pusztította el őseink minden munkáját ifjúságunk óta. Elpusztította fiaikat és leányaikat, nyájaikat és csordáikat, minden vagyonukat.
25 Emiatt kell gyalázatban hevernünk, ezért borít el a szégyen, hiszen vétkeztünk Istenünk, az Örökkévaló ellen mindannyian: magunk és őseink egyaránt. Vétkeztünk, ifjúságunk óta mind a mai napig, s nem hallgattunk az Örökkévalónak, Istenünknek szavára.”