Bible

1 Örökkévaló, én Istenem! Dicsérem neved és magasztallak, mert csodákat tettél, melyeket régen elhatároztál, biztos kézzel vitted véghez terveidet! 2 Nagy városokat leromboltál, erős várakat romhalmazzá tettél, kőrakás maradt csak belőlük. Az idegenek büszke várkastélyát ledöntötted, fel sem épül soha többé. 3 Félnek téged az erős népek, hatalmas nemzetek városai tisztelnek és dicsérnek. 4 Erős vára lettél a szegénynek, biztos védelme a kiszolgáltatott gyengének, mint hűs árnyék déli hőségben, mint menedék a viharban; pedig az erőszakosok haragja úgy zúdult ránk, mint szélvihar a kőfalra, 5 mint tűző déli napsugár a sivatagra. Megalázod az idegeneket, büszke zajongásukat elhallgattatod. Mint sűrű felhő árnyéka a hőséget, elnyomóink diadalénekét megszünteted. 6 Az Örökkévaló, a Seregek Ura lakomát készít ezen a hegyen, vendégséget minden népnek. Nagy lakomát finom ételekből, válogatott fogásokból, ízes falatokból, erős letisztult aszúborból. 7 Megszabadítja az Örökkévaló a népeket ezen a hegyen a sötét takarótól, amely arcukat befedte, a fekete gyászlepeltől, amely az összes nemzetet beborította. 8 Bizony, elveszti a halált örökre, s arcukról minden könnyet letöröl Uram, az Örökkévaló! Népét megszabadítja szégyenétől az egész földön. Így lesz, mert az Örökkévaló mondja ezt! 9 Azon a napon így énekelnek a megszabadultak: „Nézzétek! Ő a mi Istenünk, akit vártunk, benne bíztunk, hogy megment! Ő az Örökkévaló, akire vártunk! Örvendezzünk és ujjongjunk szabadítónknak, 10 mert az Örökkévaló fölöttünk tartja kezét ezen a hegyen! Moábot pedig a saját helyén a sárba tapossa, mint szalmát a trágyadombon. 11 S bár Moáb kiterjeszti karjait, mint az úszó, hogy el ne merüljön, az Örökkévaló mégis megalázza őket, akárhogy igyekeznek is. 12 Városaik magas kőfalát lerontja, büszkeségét porig alázza, kevélységét pedig a földig rombolja.”