Isaiah 24
1 Nézzétek! Az Örökkévaló elpusztítja a földet, felforgatja, lakatlan pusztává teszi, s lakóit szétszórja mindenfelé.
2 Olyanná lesz a közember, mint a pap. Szolga és ura nem különbözik többé, sem a szolgaleány és asszonya. Egyforma lesz akkor vevő és eladó, adós és hitelező, aki kölcsönkér, s aki kölcsönad.
3 Bizony, elpusztul a föld, egészen elpusztul! Kifosztják, teljesen kifosztják, és csupasz pusztaság marad! Az Örökkévaló parancsolta így!
4 Gyászol a föld, elhervad minden virága, gyászol az egész világ, lakossága megfogyatkozik, elsorvad a nagy vezetők ereje-hatalma is.
5 Megrontották, beszennyezték lakói a földet, mivel az Örökkévaló tanításával nem törődtek, parancsainak nem engedtek, megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet, lakosai bűnhődnek bűneikért. Ezért megégnek a föld lakói, és csak kevesen maradnak meg.
7 Gyászol a bor is, mert elszárad a szőlő, akik egykor vigadoztak, most csak sóhajtoznak.
8 Elhallgat a csörgődob, megszűnik az örömteli zsivaj, nem szól a hárfa vidám hangja.
9 Nincs többé baráti borozás, sem nótaszó, keserű lett még az édes aszúbor is.
10 A városban teljes a zűrzavar, semmi sem működik, minden kaput bezártak, senki sem mer ki-, vagy bemenni.
11 Az utcákon borért kiáltoznak, de minden öröm elszállt, minden vidámság elköltözött.
12 Csak romok maradtak a városban, még a kapukat is szétzúzták.
13 Így lesz az egész földön, szerte a világon a nemzetek között: mint az olajfa szedése után, vagy a szüret végén, mikor a maradék szőlőt szemezgetik.
14 Nyugaton mégis ujjonganak, s az Örökkévaló nagyságát dicsérik hangosan.
15 Dicsérjétek hát az Örökkévaló nevét keleten is, dicsérjétek Izráel Istenét, ti nemzetek, a tenger távoli partjain és szigetein!
16 Még a föld széléről is imádat énekét hallani: „Dicsőség az Igazságos Istennek!” De én azt mondom: Jaj nekem! Végem van! Végem van! Mert a hitetlen áruló mindenkit becsap és elárul, hűtlenség hűtlenséget követ!
17 A föld lakóit rettegés ejti csapdába, verembe esnek mindannyian.
18 Mert aki menekül a veszedelem hírére, verembe esik. Aki a veremből kimászik, azt csapda fogja meg. Megnyílnak az ég zsilipjei, s a föld a gyökeréig megremeg.
19 Bizony, egészen megromlik a föld, recsegve-ropogva inog, hevesen rázkódik, meghasad, s minden széthullik, ami rajta van.
20 Tántorog a föld, mint a részeg, dülöngél, mint kunyhó a viharban. Lakóinak bűne nehezedik rá, ezért összedől, s nem kel fel többé soha.
21 Azon a napon az Örökkévaló elszámol az ég seregével fenn a magasban, és számon kéri a földi királyokat lenn a földön.
22 Összegyűjti, mint rabokat a börtönbe, s bezárja őket jó erősen. Hosszú idő után majd ismét előveszi, és megbünteti őket.
23 Akkor elsápad a Hold, szégyenkezik a Nap, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura trónra lép Sion hegyén, dicső királyként uralkodik vezetőivel együtt Jeruzsálemben.