1Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta: „Sújts le az oszlopfőre, hogy még az alap is megremegjen! Döntsd rá az egész házat a benne lévők fejére! Akik életben maradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Egy sem fog elszaladni, senki sem menekülhet!
2Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba, onnan is előhúzom őket. Ha felkapaszkodnak az égbe, onnan is lerántom őket.
3Ha a Kármel tetején rejtőznek el, ott is megtalálom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén bújnak el, hogy ne lássam őket, ott is parancsolok a kígyónak, hogy marja meg őket.
4Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket, ott is parancsolok a fegyvernek, hogy ölje meg őket. Bizony szemmel tartom népemet, de nem a javukra, hanem a vesztükre!”
5Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura megérinti a földet, és az beleremeg, emelkedik és lesüllyed, akár a Nílus vize Egyiptomban. A föld lakosai pedig mind sírnak és gyászolnak.
6Az Örökkévaló a Mennyben építette lakóhelyét, és a Földre alapozta az ég boltozatát. Ő szólítja elő a tengerek vizét, és elborítja a föld színét vele, Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!
7Ezt mondja az Örökkévaló: „Izráel népe! Olyanok lettetek számomra, mint Etiópia népe, vagy mint bármely más nép. Igaz, én hoztam föl Egyiptomból Izráelt, de a filiszteusokat is én hoztam el Kréta szigetéről, Arám népét meg Kírből.”
8Uram, az Örökkévaló szemmel tartja Izráel királyságát, amelyet elborított a bűn. „Bizony, eltörlöm azt a föld színéről — ezt mondja az Örökkévaló —, de Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen!
9Nézzétek és lássátok: Parancsolok, és megrostálom népemet, Izráelt, a nemzetek között, mint ahogy a búzát kirostálják. De egyetlen szemecske sem esik a földre!
10Népem bűnöseit mind fegyver öli meg, bár azt hiszik, hogy őket baj nem érheti”.
11„Azon a napon újra fölállítom Dávid leomlott sátorát, repedéseit és romlásait kijavítom, hogy mint régen volt, olyan legyen. Igen, újjáépítem teljesen,
12hogy örököljék Edom maradékát, meg akik a nemzetekből megmaradnak, mindazokat, akik nevemet viselik — mondja az Örökkévaló, aki ezt be is teljesíti.
13Bizony, eljön az idő — mondja az Örökkévaló —, amikor olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy a szántó utoléri az aratót, aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt. A hegyoldalakról árad majd a must, s a dombokról bor-patakok folynak.
14Népem, Izráel sorsát jóra fordítom. Romba dőlt városaikat újra felépítik, s laknak bennük, szőlőket telepítenek, és a saját borukat isszák.
15Én telepítem le őket ismét a földjükre. Többé ki nem szaggatja őket senki arról a földről, amelyet én adtam nekik!” — ezt mondja Istened, az Örökkévaló.