1Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk és ne magunknak kedvezzünk.
2Mindegyikünk tudniillik az ő fele barátjának kedvezzen, annak javára, építésére éljen.
3Mert Krisztus sem kedvezett magának, hanem amint meg van írva: Gyalázóid gyalázásai hullottak rám.
4Mert mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg, hogy állhatatosság által és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.
5Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy közöttetek egyetértés legyen egymás iránt a Krisztus Jézus szerint,
6hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7Azért fogadjátok be egy mást, amint Krisztus is be fogadott minket az Isten dicsőségére.
8Ezt pedig úgy értem, hogy Krisztus szolgájává lett a zsidóknak, hogy megmutassa az Isten igaz-voltát, és megerősítse az atyáknak tett ígéreteket.
9A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik az Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet éneklek a te nevednek.
10És ismét azt mondja: Őrüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt.
11És ismét: Dicsérjétek az Urat, mind ti pogányok, és magasztalják őt mind a népek.
12Ésaiás pedig így szól: Lesz Isainak sarja, aki fel is kel, hogy uralkodjék a pogányokon; benne reménykednek a pogányok.
13A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hit által, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
14Meg vagyok pedig győződve magam is felőletek, atyámfiai, hogy telve vagytok minden jósággal, telve minden ismerettel, úgyhogy egymást inteni is tudjátok.
15Itt-ott mégis merészebben írtam nektek, atyámfiai, mintegy emlékeztetve titeket arra a kegyelemre, amelyben Isten engem avégre részesített, hogy
16a Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, így végzem az Isten evangéliumának szent szolgálatát, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen.
17Dicsekedhetem tehát a Krisztus Jézusban az Istenért végzett munkámmal.
18Mert nem merek semmiről se beszélni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok megtérítésére, szóval és tettel,
19jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől és környékétől kezdve Illiriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumának szolgálatát.
20Becsületbeli dolognak tartottam azonban, hogy az evangéliumot ne hirdessem ott, ahol Krisztus neve már felhangzott, hogy idegen alapra, ne építsek,
21ha nem amint megíratott: Azok látják meg, akiknek ő felőle nem adtak hírt; és akik nem hallották, azok értik meg. (A 21. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: vagy megbotránkozik vagy erőtelen.)
22Ezért gyakran akadályozva is voltam a hozzátok való menetelben,
23most pedig, mivel már nincs munkamezőm e tartományokban és sok esztendő óta vágyódom arra, hogy elmehessek hozzátok,
24ha Hispániába utazom, meglátogatlak titeket. Mert remélem, hogy átutazóban meg láthatlak, és ti majd elsegítetek oda, ha előbb valamennyire felüdültem köztetek.
25Most pedig Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatára.
26Macedónia és Ahája ugyanis jónak látta, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek között levő szegényeknek.
27Mert jónak látták és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azok lelki javaiban részesültek, viszont ők is tartoznak nekik szolgálni földi javaikkal.
28Ha tehát ezt majd elvégzem, és nekik a gyűjtött összeget átadom, titeket útba ejtve, megyek át Hispániába.
29És tudom, hogy mikor hozzátok megyek, Krisztus evangélioma áldásának teljességével érkezem oda.
30Kérlek pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, imádságaitokban tusakodjatok velem együtt énérettem az Isten előtt,
31hogy megszabaduljak a hitetlen júdeaiaktól, és hogy a jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt,
32hogy örömmel mehessek hozzátok az Isten akaratából és veletek együtt megújuljak
33A békességnek Istene pedig legyen mindnyájatokkal. Ámen.