1Az ötödik angyal is trombitált, és láttam egy csillagot, amely az égből lehullott a földre és annak adatott a pokoli mélység kulcsa.
2Felnyitotta azért a pokoli mélységet és a mélységből olyan füst jött fel, mint valami nagy kemence füstje, úgyhogy a nap és a levegő elsötétült a mélység füstjétől.
3És a füstből sáskák jöttek ki a földre és ezeknek olyan hatalom adatott, amilyen hatalmuk a földön a skorpióknak van.
4És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten pecsétje.
5És meghagyatott nekik, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapon át. És kínzásuk olyan, mint a skorpió okozta kín, mikor megmarja az embert.
6És azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, és kívánnának meghalni, de a halál elkerüli őket.
7A sáskák alakja pedig hasonló volt a háborúra felkészített lovakéhoz: fejükön mintha arany korona lett volna és arcuk olyan volt, mint az emberi arcok.
8És sörényük olyan volt, mint az asszonyi haj, és foguk, mint az oroszlánoké.
9Páncéljuk is volt, mint a vaspáncél, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint a csatára száguldó sok lovas-szekér dübörgése.
10És farkuk olyan volt, mint a skorpióké. Fúlánkjuk is volt és farkukban volt erejük arra, hogy az embereknek öt hónapig ártsanak.
11A pokoli mélység angyala volt felettük a király; annak neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz pusztító.
12Az első jaj elmúlt; íme, ezután még két jaj következik.
13A hatodik angyal is trombitált és szózatot hallottam az arany oltár négy szarva felől, amely Isten előtt van.
14És a szózat ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldozd fel azt a négy angyalt, akik a nagy folyamnál, az Eufrátesnél vannak megkötözve.
15Feloldoztatott tehát a négy angyal, akik már készen állottak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmad részét.
16És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt — hallottam a számukat.
17És így láttam a lovakat látomásban és a rajtuk ülőket, akiknek tűz-vörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt; és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz és füst és kéngőz jött ki.
18E három csapás ölte meg az emberek harmadrészét: a tűz, a füst és a kéngőz, amely a szájukból jött ki.
19Mert a lovak ereje a szájukban és farkukban van; mert az ő farkuk kígyókhoz hasonló, amelyeknek fejük van és ezzel ártanak.
20A többi emberek pedig, akiket e csapások nem öltek meg, nem tértek meg a maguk csinálta bálványoktól, hogy ne imádják többé az ördögöket és az arany, ezüst, érc, kő és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak.
21És nem tértek meg gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem tolvajlásaikból.