1És láttam egy másik erős angyalt az égből leszállani, felhő volt a ruhája, a fején szivárvány és az arca olyan volt, mint a nap, és lábai, mint a tűzoszlopok.
2És a kezében nyitott könyvecske volt; és jobb lábával a tengerre lépett, a ballal pedig a földre.
3És hangosan kiáltott, mint mikor az oroszlán ordít. És mikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés a maga hangján.
4És mikor a hét mennydörgés megszólalt, le akartam írni; és az égből szózatot hallottam, amely ezt mondta nekem: Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott és ne írd le azokat.
5És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte jobb kezét az égre,
6és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne valókat, a földet és a rajta valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy nem lesz már több idő,
7hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, amikor trombitálni kezd, — teljességre jut az Isten titka, amint örömhírként tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.
8És a szózat, amelyet hallottam az égből, ismét szólt nekem, és ezt mondta: Menj el és vedd azt a nyitott könyvet, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van.
9Odamentem tehát az angyalhoz és így szóltam neki: Add nekem a könyvecskét. És ő azt mondta nekem: Vedd és edd meg; megkeseríti ugyan a gyomrodat, de a szádban édes lesz, mint a méz.
10És átvettem az angyal kezéből a könyvecskét és megettem és a számban olyan édes volt, mint a méz, de mikor megettem, megkeseredett a gyomrom.
11És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok nép és nemzet és nyelv és király felől.