1Ezután láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt és tenger többé nem volt.
2És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől száll le a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszonyt.
3És hallottam hatalmas szózatot, amely ezt mondta a királyi székből: íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik és azok az ő népei lesznek és maga az Isten lesz velük.
4És letöröl minden könnyet az ő szemükről, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az előbbi dolgok elmúltak.
5És a királyi székben ülő így szólt: Íme mindent újjá teszek. És azt mondta: írd meg! Mert ezek a beszédek hűek és igazak!
6És szólott nekem: Meglett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adni fogok az élet vizének forrásából ingyen.
7Aki győz, örökségül nyeri ezeket: és annak Istene leszek és az fiam lesz nekem.
8A gyáváknak ellenben és a hitetleneknek, az utálatosaknak és gyilkosoknak és paráznáknak és kuruzslóknak és bálványimádóknak és minden hazugnak: azoknak, a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz részük, ami a második halál.
9Azután odajött hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt csésze volt, és így szólt nekem: Jöjj és én megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
10És felvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből;
11benne volt az Isten dicsősége. Világossága hasonló volt a legdrágább kőhöz, a tündöklő jáspishoz.
12És nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja és a kapuknál tizenkét angyal, és felírott nevek: ezek Izrael fiai tizenkét törzsének nevei:
13napkeletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu.
14És a város falának tizenkét alapköve volt és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
15Annál pedig, aki velem beszélt, volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát.
16És a város négyszögben fekszik, úgyhogy a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futamat: hossza, szélessége és magassága egyenlő.
17És megmérte falát, száznegyvennégy könyök emberi mértékkel, ami angyalé is.
18És fala jáspisból épült; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
19És a város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette; az első alapkő jáspis; a második zafir; a harmadik kálcedon; a negyedik smaragd;
20az ötödik sárdonix; a hatodik szárdius; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berill; a kilencedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik ametiszt.
21A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt és a város utcája tiszta arany, mint az átlátszó üveg.
22És templomot nem láttam abban; mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány.
23És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világosította azt meg, és szövétneke a Bárány.
24És a pogányok az ő világosságában fognak járni és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.
25És kapuit nem zárják be nappal — éjtszaka ugyanis nem lesz ott;
26és abba viszik a pogányok dicsőségét és kincseit.
27És nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot cselekszik, vagy hazugságot, hanem csak azok, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.