1És ezek után más angyalt láttam leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma volt, úgyhogy dicsősége beragyogta a földet.
2Ez teljes erejéből így kiáltott: Elesett, elesett a nagy Babilon és az ördögök lakóhelyévé lett, minden tisztátalan lélek tömlöcévé és minden tisztátalan, undok madár börtönévé.
3Mert dühös paráznaságának borából ivott minden nemzet, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kereskedői az ő féktelen pazarlásából gazdagodtak meg.
4Azután az égből más szózatot hallottam, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok a reá váró csapásokból,
5mert az ő bűnei az égig halmozódtak és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6Fizessetek neki úgy, amint ő fizetett nektek és az ő cselekedeteit kétszeresen toroljátok meg; amely pohárból ő itatott titeket, abból kétannyit adjatok neki.
7Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint egy királynő és nem vagyok özvegy és nem látok gyászt soha.
8Ezért megjönnek majd egy napon őrá az ő csapásai, a döghalál, a gyász és az éhínség, és tűzzel égetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megítéli őt.
9És a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, siratják őt és jajgatnak felette, mikor az ő égésének füstjét látják,
10távolról megállanak és az ő kínjaitól való féltükben így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város Babilon, te hatalmas város, hogy egy óra alatt jött el a te elítéltetésed!
11És a föld kereskedői is sírnak és jajgatnak felette, mert az ő áruikat többé senki sem veszi:
12Arany- és ezüst-, drágakő- és gyöngy-, gyolcs- és bíbor-, selyem- és skárlátárukat és mindenféle tujafát és mindenféle elefántcsonttárgyat, a legdrágább fából, ércből, vasból, márványból készült mindenféle edényt.
13és fahéjat és fűszereket és füstölő szereket és kenőcsöket és tömjént és bort és olajat és zsemlyelisztet és gabonát és barmokat és juhokat és lovakat és kocsikat és rab szolgákat és emberi lelkeket.
14És az a gyümölcs, amelyre lelked vágyott, eltűnt előled; és minden pompád és kincsed elveszett és soha többé azokat nem találod.
15Akik ezekkel kereskedtek, akik meggazdagodtak belőle, az ő kínjától való félelmük miatt messze állanak, sírva és jajgatva,
16és ezt mondják: Jaj, jaj a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött arannyal, drágakővel és gyönggyel díszítve, hogy elpusztult egy óra alatt annyi gazdagság!
17És minden hajókormányos és a parti hajósok mind, és az evezősök, és mindazok, akik a tengeren kereskednek, távol állottak,
18és kiáltottak, mikor látták égésének füstjét, és ezt mondták: Hol van párja ennek a nagy városnak?
19És port hintettek fejükre, sírtak és jajgattak és ezt kiáltották: Jaj, jaj, ez a nagy város, amelyben mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, meggazdagodott az ő drágaságaiból, — hogy elpusztult egy óra alatt!
20Ujjongj felette, te menny, és ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten érettetek állt bosszút rajta.
21És egy erős angyal felemelt egy malomkőhöz hasonló nagy követ és a tengerbe dobta és ezt mondta: így, egy dobással vettetik majd le Babilon, ama nagy város, és többé nem találtatik.
22És hárfások, zenészek, fuvolások és trombitások zenéje többé nem hallatszik benned és semmiféle mesterember nem található többé benned és malomzúgás sem hallatszik többé benned.
23És lámpás fénye sem világít többé benned; vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik többé benned; a te kereskedőid voltak a föld urai, mert a te bűvölésed által tévelyedtek el mind a népek.
24És próféták és szentek vére találtatott abban és mindazoké, akiket megöltek a földön.