1Ezután másik nagy és csodálatos jelt láttam a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt; mert ezek által lett teljessé az Isten haragja.
2És olyasmit láttam, mint valami tűzzel elegyített üvegtenger, és akik győztek a vadállat felett, annak képe és nevének száma felett, azokat láttam ott állani az üvegtenger mellett Isten hárfáival kezükben.
3És énekelték Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét eképen: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te útaid, óh népek Királya!
4Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert egyedül csak te vagy szent. Eljönnek mind a pogányok és imádnak téged, mert a te igazságos ítéleteid nyilvánvalókká lettek.
5És ezek után láttam, és megnyílt a mennyben a bizonyságtétel sátrának temploma,
6és kijött a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás volt, tiszta fehér gyolcsba öltözve és mellükön aranyövvel körülövezve.
7És a négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét aranycsészét adott át, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával.
8És megtelt a templom füsttel az Isten dicsőségétől és hatalmától, úgyhogy senki sem mehetett be a templomba, míg a hét angyal hét csapása véget nem ért.