Philippians 2
1 Ha tehát van valami vigasztalás a Krisztusban, ha találunk valami bátorítást az ő szeretetében, ha van bennünk Lélekben való közösség, valami szívből fakadó indulat és együtt érzés,
2 azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértők legyetek, és ugyanazt a szeretetet tanúsítsátok, egy érzésben és ugyanabban a gondolkodásban.
3 Semmit se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást magatoknál alázatosan különbnek tartsátok.
4 Ne nézze kiki csak a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5 Az az érzület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban is lakozott,
6 aki mikor Isten formájában volt, nem tartotta Istennel való egyenlőségét ragadománynak,
7 hanem megüresítette magát, szolgai formát vett fel és emberekhez lett hasonlóvá.
8 És mikor megjelent emberi ábrázatban, megalázta magát, és engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfán elszenvedett haláláig.
9 Ezért az Isten is felmagasztalta őt és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név felett való,
10 hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, földieké és a föld alatt valóké,
11 és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Istennek dicsőségére.
12 Ennélfogva szeretteim, amint mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket;
13 mert Isten az, aki munkálja bennetek az akarást is és a véghezvitelt is jótetszésből.
14 Mindent zúgolódás és tétovázás nélkül cselekedjetek,
15 hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Isten szeplőtelen gyermekei e gonosz és Istentől elfordult nemzedék közepette, akik között fényletek, mint a csillagok a világmindenségben.
16 Ragaszkodjatok szilárdan az élet beszédéhez, hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradoztam hiába.
17 De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitelek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együttörülök mindnyájatokkal.
18 Ugyanígy ti is örüljetek és örvendezzetek velem együtt.
19 Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust hamar elküldhetem hozzátok, hogy megtudjam, mint vagytok, és én is felviduljak.
20 Mert nincs senki hozzá hasonló, aki igazán szívén viselné sorsotokat.
21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy mint atyjának a gyermek, úgy szolgált velem együtt az evangéliom ügyében.
23 Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, mi történik velem.
24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
25 De szükségesnek tartottam, hogy Epafroditus atyánkfiát, munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig követeteket és szükségemben szolgálattevőtöket hazaküldjem hozzátok,
26 mivel vágyva-vágyódott mindnyájatok után és nyugtalankodott a miatt, hogy értesültetek betegségéről.
27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nemcsak rajta pedig, hanem rajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne jöjjön.
28 Ezért hamarabb küldtem haza, hogy viszontlássátok és ismét örüljetek s nekem is kisebb legyen a szomorúságom.
29 Fogadjátok tehát az Úrban teljes örömmel, és az ilyeneket megbecsüljétek,
30 mert Krisztus ügyéért jutott majdnem halálra, amikor kockáztatta életét, hogy kipótolja a szolgálatban azt, amit ti irántam nem tudtatok teljesíteni.