1Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.
2Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.
3Miért nézed a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?
4Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: Hadd távolítsam el a szálkát a te szemedből! Pedig lám a te szemedben gerenda van.
5Képmutató, távolítsd el előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy eltávolítsd a szálkát a te atyádfia szeméből.
6Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábukkal és ellenetek fordulva, szét ne szaggassanak titeket.
7Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.
8Mert aki kér, mind kap; aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.
9Vagy ki az az ember közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle?
10És ha halat kér, vajjon kígyót ad-e neki?
11Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!
12Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.
13Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.
14Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.
15őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
16Gyümölcseikről ismeritek meg őket. vajjon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?
17Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.
18Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
19Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.
20Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.
21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket és nem a te nevedben cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot?
23És akkor megmondom nekik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.
24Mindenki tehát, aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát.
25És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja.
26És mindenki, aki hallja ezeket az én beszédeimet és nem cselekszi azokat, hasonló lesz ahhoz a bolond emberhez, aki a fövényre építette a házát.
27És ömlött az eső, megjöttek az áradások, fújtak a szelek és rázúdultak arra a házra, úgyhogy összeomlott és nagy lett a pusztulása.
28És történt, hogy mikor Jézus elvégezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott a tanításán,
29mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudóik.