1Azután így szólt nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljön hatalommal.
2És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket csupán magukat egy magas hegyre. És elváltozott előttük,
3úgyhogy ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő a földön nem fehéríthet.
4És megjelent nekik Illés Mózessel együtt és beszélgettek Jézussal,
5Ekkor Péter megszólalt és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6Mert nem tudta mit beszél, mivel megrémültek.
7És felhő támadt, amely beborította őket és a felhőből szó hangzott, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam: őt hallgassátok.
8És egyszerre, amint szétnéztek, senkit sem láttak maguk körül, egyedül Jézust.
9Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad.
10És ezt a szót megtartották magukban, de tanakodtak egymás között, hogy mit jelent a halálból feltámadni.
11És megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
12Ő pedig azt mondta nekik: Illés csakugyan előbb jön el és mindent helyreállít. De hogyan van az Ember Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvetést tűrnie.
13De mondom nektek, hogy Illés is eljött és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva felőle.
14És mikor a tanítványokhoz értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15És mihelyt meglátta őt az egész sokaság, elcsodálkozott és eléje futott és köszöntötte őt.
16Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztok ezekkel?
17És valaki a sokaságból így felelt: Mester, idehoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van.
18És ahol csak megragadja, földhöz veri és tajtékot túr, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
19Ő pedig így felelt nekik: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Hozzátok ide elém!
20És odavitték hozzá. És mihelyt megpillantotta őt, a lélek azonnal szaggatta, úgyhogy a földre esett és tajtékot túrva fetrengett.
21És megkérdezte az apjától: Mennyi ideje, hogy ez megesett vele? Az pedig szólt: Gyermeksége óta.
22És gyakran lökte tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa őt. De ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk és könyörülj rajtunk.
23Jézus pedig azt mondta neki: „Ha tehetsz valamit\? — Minden lehetséges a hivőnek!
24A gyermek atyja pedig — könnyhullatással — tüstént így kiáltott: Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. (A 24. versben gondolatjel közé tett szó a legrégibb kéziratokban nincs meg.)
25Mikor pedig Jézus látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket és ezt mondta neki: Te néma és süket lélek, parancsolom neked: menj ki belőle és többé bele ne menj!
26Ekkor az kiáltás és erős szaggatás közt kiment, a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan azt mondták, meghalt.
27Jézus azonban megragadta a kezét, felemelte őt, és az felkelt.
28Miután pedig bement a házba, tanítványai megkérdezték őt külön: Miért nem űzhettük ki ezt mi?
29Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.
30És onnét távozva, Galileán mentek át. És nem akarta, hogy valaki megtudja.
31Mert tanította tanítványait és ezt mondta nekik: Az Ember Fia az emberek kezébe adatik és megölik őt, de ha megölték, harmadnap feltámad.
32Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek őt meg kérdezni.
33És elmentek Kapernaumba. És odahaza megkérdezte tőlük: miről vitatkoztatok útközben?
34De ők hallgattak, mert az úton arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb.
35És amikor leült, odaszólította a tizenkettőt és ezt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.
36És előfogott egy kis gyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette és ezt mondta nekik:
37Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemért, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
38János pedig így szólt hozzá: Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz ki, aki nem követ minket, és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ minket.
39Jézus pedig szólt: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt ócsárolhatna engem.
40Mert aki nincs ellenünk, velünk van.
41Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivel ti a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy nem veszti el jutalmát.
42Aki pedig bűnre csábít egyet e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
43És ha bűnre visz téged a kezed, vágd le azt. Jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kezeddel menned a gyehennára, az olthatatlan tűzre,
44ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
45És ha a lábad visz bűnre téged, vágd le azt. Jobb neked sántán bemenned az életre, mintha két lábaddal vetnek a gyehennára, (A 45. és 47. vers végére is odaírták egyes kéziratokban ezt: az olthatatlan tűzre.)
46ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
47És ha a szemed csábít bűnre téged, vájd ki azt. Jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mintha két szemeddel vetnek a gyehennára,
48ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
49Mert mindenki tűzzel sózatik meg — és minden áldozat sóval sózatik meg. — (A 49. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
50Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só és legyetek békében egymással.