Mark 9
1 Azután így szólt nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelnek halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljön hatalommal.
2 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket csupán magukat egy magas hegyre. És elváltozott előttük,
3 úgyhogy ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő a földön nem fehéríthet.
4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt és beszélgettek Jézussal,
5 Ekkor Péter megszólalt és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6 Mert nem tudta mit beszél, mivel megrémültek.
7 És felhő támadt, amely beborította őket és a felhőből szó hangzott, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam: őt hallgassátok.
8 És egyszerre, amint szétnéztek, senkit sem láttak maguk körül, egyedül Jézust.
9 Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az Ember Fia a halálból feltámad.
10 És ezt a szót megtartották magukban, de tanakodtak egymás között, hogy mit jelent a halálból feltámadni.
11 És megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
12 Ő pedig azt mondta nekik: Illés csakugyan előbb jön el és mindent helyreállít. De hogyan van az Ember Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvetést tűrnie.
13 De mondom nektek, hogy Illés is eljött és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva felőle.
14 És mikor a tanítványokhoz értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15 És mihelyt meglátta őt az egész sokaság, elcsodálkozott és eléje futott és köszöntötte őt.
16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztok ezekkel?
17 És valaki a sokaságból így felelt: Mester, idehoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van.
18 És ahol csak megragadja, földhöz veri és tajtékot túr, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
19 Ő pedig így felelt nekik: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Hozzátok ide elém!
20 És odavitték hozzá. És mihelyt megpillantotta őt, a lélek azonnal szaggatta, úgyhogy a földre esett és tajtékot túrva fetrengett.
21 És megkérdezte az apjától: Mennyi ideje, hogy ez megesett vele? Az pedig szólt: Gyermeksége óta.
22 És gyakran lökte tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa őt. De ha tehetsz valamit, légy segítségül nekünk és könyörülj rajtunk.
23 Jézus pedig azt mondta neki: „Ha tehetsz valamit\? — Minden lehetséges a hivőnek!
24 A gyermek atyja pedig — könnyhullatással — tüstént így kiáltott: Hiszek! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. (A 24. versben gondolatjel közé tett szó a legrégibb kéziratokban nincs meg.)
25 Mikor pedig Jézus látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket és ezt mondta neki: Te néma és süket lélek, parancsolom neked: menj ki belőle és többé bele ne menj!
26 Ekkor az kiáltás és erős szaggatás közt kiment, a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan azt mondták, meghalt.
27 Jézus azonban megragadta a kezét, felemelte őt, és az felkelt.
28 Miután pedig bement a házba, tanítványai megkérdezték őt külön: Miért nem űzhettük ki ezt mi?
29 Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.
30 És onnét távozva, Galileán mentek át. És nem akarta, hogy valaki megtudja.
31 Mert tanította tanítványait és ezt mondta nekik: Az Ember Fia az emberek kezébe adatik és megölik őt, de ha megölték, harmadnap feltámad.
32 Ám ők nem értették meg ezt a mondást, de féltek őt meg kérdezni.
33 És elmentek Kapernaumba. És odahaza megkérdezte tőlük: miről vitatkoztatok útközben?
34 De ők hallgattak, mert az úton arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb.
35 És amikor leült, odaszólította a tizenkettőt és ezt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.
36 És előfogott egy kis gyermeket, közéjük állította, majd ölébe vette és ezt mondta nekik:
37 Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemért, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.
38 János pedig így szólt hozzá: Mester, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz ki, aki nem követ minket, és eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ minket.
39 Jézus pedig szólt: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt ócsárolhatna engem.
40 Mert aki nincs ellenünk, velünk van.
41 Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivel ti a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy nem veszti el jutalmát.
42 Aki pedig bűnre csábít egyet e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik.
43 És ha bűnre visz téged a kezed, vágd le azt. Jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kezeddel menned a gyehennára, az olthatatlan tűzre,
44 ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
45 És ha a lábad visz bűnre téged, vágd le azt. Jobb neked sántán bemenned az életre, mintha két lábaddal vetnek a gyehennára, (A 45. és 47. vers végére is odaírták egyes kéziratokban ezt: az olthatatlan tűzre.)
46 ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
47 És ha a szemed csábít bűnre téged, vájd ki azt. Jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mintha két szemeddel vetnek a gyehennára,
48 ahol az ő férgük meg nem hal és a tűz el nem alszik.
49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg — és minden áldozat sóval sózatik meg. — (A 49. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
50 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só és legyetek békében egymással.