Luke 4
1 Jézus pedig Szentlélekkel telve, visszatért a Jordántól és a Lélektől vezetve a pusztában tartózkodott
2 negyven napig, ahol az ördög megkísértette. És azokban a napokban nem evett semmit, de mikor azok elmúltak, megéhezett.
3 És szólott hozzá az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.
4 Jézus azonban felelt neki: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével.
5 Majd felvitte őt az ördög egy magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát egy pillanat alatt,
6 és így szóit neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és azoknak dicsőségét, mert nekem adatott ez és én annak adom, akinek akarom.
7 Azért, ha leborulsz előttem, mindez a tiéd lesz.
8 Jézus pedig így felelt neki: Távozz, Sátán! Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.
9 Azután Jeruzsálembe vitte őt és a templom párkányára állította és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innét;
10 mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged;
11 és: Kezükön hordoznak majd téged, hogy soha meg ne üsd lábadat a kőben.
12 Jézus pedig azt mondta neki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13 És miután az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
14 Jézus pedig visszatért a Lélek erejével Galileába és elterjedt felőle a hír az egész környéken.
15 És tanított zsinagógáikban és mindenki dicsőítette.
16 És elment Názáretbe, ahol felnövekedett és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és felállott olvasni.
17 És Ésaiás próféta könyvét adták oda neki s amint a könyvet kinyitotta, arra a helyre talált, ahol ez volt megírva:
18 Az Úr Lelke van rajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem; elküldött engem, — hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam — hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, (A 18. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
19 hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét.
20 Azután a könyvet becsukta, oda adta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.
21 Ő pedig kezdett hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az írás, amelyet éppen most hallottatok.
22 És mindnyájan tetszésüket nyilvánították és álmélkodtak a kedves szavakon, amelyek az ő szájából származtak és ezt mondták: Nem a József fia ez?
23 És felelt nekik: Bizonyára azt a közmondást idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy Kapernaumban megtörtént, cselekedd meg mindazt itt, a te hazádban is.
24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25 De igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész tartományban nagy éhínség támadt;
26 ám azok közül senkihez sem küldetett Illés, csak Szidon vidékén Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27 És Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közűl egy sem tisztult meg, csak a szír Námán.
28 És a zsinagógában mindnyájan haraggal teltek meg, mikor ezeket hallották.
29 És felkeltek és kiűzték őt a városon kívül és felvitték annak a hegynek a szélére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák onnan.
30 Ő azonban áthaladva köztük, eltávozott.
31 És lement Kapernaumba, Galilea városába és tanította őket szombatnapokon.
32 És csodálkoztak tanításán, mert beszéde hatalmas volt.
33 És volt a zsinagógában egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki fennhangon kiállott:
34 Hah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!
35 Jézus azonban megdorgálta őt: Némulj meg és menj ki belőle! És az ördög odadobta őt közéjük, eltávozott belőle és semmit sem ártott neki.
36 Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak s egymás között beszélve, így szóltak: Mi dolog ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok eltávoznak?
37 És elterjedt a hír felőle a környék minden helyén.
38 Azután a zsinagógából eltávozott és Simon házába ment. Simon napa pedig nagy lázban szenvedett és könyörögtek neki érette.
39 És hozzálépett, föléje hajolt, megdorgálta a lázat és az elhagyta őt. Ő pedig azonnal felkelt és szolgált nekik.
40 A nap lementével pedig mindazok, akiknek különféle bajban szenvedő betegeik voltak, hozzá vitték azokat, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket.
41 Sokakból pedig az ördögök is kimentek és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta és nem engedte őket beszélni, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.
42 Napkeltekor pedig eltávozott és egy puszta helyre ment, a sokaság azonban felkereste őt. Odamentek hozzá és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43 Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kel1 az Isten országának evangéliumát, mert azért küldettem.
44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.