1Jézus pedig Szentlélekkel telve, visszatért a Jordántól és a Lélektől vezetve a pusztában tartózkodott
2negyven napig, ahol az ördög megkísértette. És azokban a napokban nem evett semmit, de mikor azok elmúltak, megéhezett.
3És szólott hozzá az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.
4Jézus azonban felelt neki: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével.
5Majd felvitte őt az ördög egy magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát egy pillanat alatt,
6és így szóit neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és azoknak dicsőségét, mert nekem adatott ez és én annak adom, akinek akarom.
7Azért, ha leborulsz előttem, mindez a tiéd lesz.
8Jézus pedig így felelt neki: Távozz, Sátán! Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.
9Azután Jeruzsálembe vitte őt és a templom párkányára állította és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innét;
10mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged;
11és: Kezükön hordoznak majd téged, hogy soha meg ne üsd lábadat a kőben.
12Jézus pedig azt mondta neki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
13És miután az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
14Jézus pedig visszatért a Lélek erejével Galileába és elterjedt felőle a hír az egész környéken.
15És tanított zsinagógáikban és mindenki dicsőítette.
16És elment Názáretbe, ahol felnövekedett és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és felállott olvasni.
17És Ésaiás próféta könyvét adták oda neki s amint a könyvet kinyitotta, arra a helyre talált, ahol ez volt megírva:
18Az Úr Lelke van rajtam, mivel felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdessem; elküldött engem, — hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam — hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, (A 18. versben gondolatjel közé tett szavak a legrégibb kéziratokban nincsenek meg.)
19hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét.
20Azután a könyvet becsukta, oda adta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.
21Ő pedig kezdett hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az írás, amelyet éppen most hallottatok.
22És mindnyájan tetszésüket nyilvánították és álmélkodtak a kedves szavakon, amelyek az ő szájából származtak és ezt mondták: Nem a József fia ez?
23És felelt nekik: Bizonyára azt a közmondást idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy Kapernaumban megtörtént, cselekedd meg mindazt itt, a te hazádban is.
24Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
25De igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész tartományban nagy éhínség támadt;
26ám azok közül senkihez sem küldetett Illés, csak Szidon vidékén Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27És Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közűl egy sem tisztult meg, csak a szír Námán.
28És a zsinagógában mindnyájan haraggal teltek meg, mikor ezeket hallották.
29És felkeltek és kiűzték őt a városon kívül és felvitték annak a hegynek a szélére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák onnan.
30Ő azonban áthaladva köztük, eltávozott.
31És lement Kapernaumba, Galilea városába és tanította őket szombatnapokon.
32És csodálkoztak tanításán, mert beszéde hatalmas volt.
33És volt a zsinagógában egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki fennhangon kiállott:
34Hah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!
35Jézus azonban megdorgálta őt: Némulj meg és menj ki belőle! És az ördög odadobta őt közéjük, eltávozott belőle és semmit sem ártott neki.
36Ekkor mindnyájan elcsodálkoztak s egymás között beszélve, így szóltak: Mi dolog ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok eltávoznak?
37És elterjedt a hír felőle a környék minden helyén.
38Azután a zsinagógából eltávozott és Simon házába ment. Simon napa pedig nagy lázban szenvedett és könyörögtek neki érette.
39És hozzálépett, föléje hajolt, megdorgálta a lázat és az elhagyta őt. Ő pedig azonnal felkelt és szolgált nekik.
40A nap lementével pedig mindazok, akiknek különféle bajban szenvedő betegeik voltak, hozzá vitték azokat, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét és meggyógyította őket.
41Sokakból pedig az ördögök is kimentek és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta és nem engedte őket beszélni, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.
42Napkeltekor pedig eltávozott és egy puszta helyre ment, a sokaság azonban felkereste őt. Odamentek hozzá és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kel1 az Isten országának evangéliumát, mert azért küldettem.
44És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.