Luke 2
1 És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet Össze kell írni.
2 Ez az első összeírás akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 És mindenki elment az összeírásra, kiki a maga városába.
4 Így ment fel József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5 hogy beírják Máriával, aki neki el volt jegyezve feleségül és várandós volt.
6 És történt, hogy mikor ott voltak, elérkezett az ő szülésének ideje
7 és megszülte az ő elsőszülött fiát; és bepólyálta őt és a jászolba fektette, mivel nem volt számukra hely a vendégfogadó házban.
8 Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és őrködve vigyáztak éjtszaka nyájuk mellett.
9 És az Úr angyala odaállott eléjük és az Úr fényessége körülragyogta őket, úgyhogy nagy félelemmel megfélemlettek.
10 De az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz,
11 mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.
12 Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
13 És az angyallal hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg, akik dicsérték az Istent és ezt mondták:
14 Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat.
15 És történt, hogy mikor az angyalok elmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egész Betlehemig és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.
16 Elmentek azért sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő kis gyermeket.
17 Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt, amit e gyermek felől mondtak nekik.
18 És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte és szívében forgatta.
20 A pásztorok azután visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért, amit hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
21 Mikor pedig betelt a nyolc nap, hogy őt körül kellett metélni, Jézusnak nevezték el őt, amint az angyal nevezte, mielőtt fogant anyja méhében.
22 Majd mikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
24 és hogy áldozatot adjanak aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25 És íme volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta Izrael megvígasztaltatását és a Szentlélek volt rajta.
26 Ennek a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy addig nem lát halált, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27 És a Lélek indításából a templomba ment; mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28 akkor karjaiba vette és áldotta az Istent:
29 Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben,
30 mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31 amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32 világosságul a pogányok megvilágosítására, és népednek, Izraelnek dicsőségére.
33 József pedig és az ő anyja csodálkoztak a felőle mondottakon.
34 Majd megáldotta őket Simeon és így szólt Máriához, az ő anyjához: Íme ez arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és felkeljenek Izraelben és jel legyen, amelynek sokan ellene mondanak,
35 — még a te lelkedet is áthatja az éles kard, — hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36 És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel leánya, Aser törzséből. Ez nagyon élemedett korú volt, miután hajadonkora után hét évig élt férjével,
37 és már nyolcvannégy esztendős özvegy volt. Ez nem távozott a templomból, hanem böjtökkel és imádságokkal szolgált éjjel és nappal.
38 Ez is odaállott ugyanabban az órában, hálát adott az Úrnak és szólott felőle mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39 És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40 A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megteljesedve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41 Szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42 És amikor tizenkét esztendős lett, szintén felmentek Jeruzsálembe, az ünnepi szokás szerint.
43 Mikor pedig az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
44 Azt gondolták, hogy az úti társaságban van, és egynapi járóföldet mentek és csak akkor keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45 És mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és keresték őt.
46 És harmadnapra megtalálták a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47 És mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak az értelmén és feleletein.
48 És megpillantva őt, megdöbbentek és az anyja így szólt hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49 Ő pedig felelt nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
50 De ők nem értették azt a beszédet, amit mondott nekik.
51 És visszatért velük és lement Názáretbe és engedelmes volt nekik. Anyja pedig mindezeket a beszédeket gondosan megőrizte szívében.
52 És Jézus gyarapodott bölcsességben, és teste állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben