1És történt azokban a napokban, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földet Össze kell írni.
2Ez az első összeírás akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3És mindenki elment az összeírásra, kiki a maga városába.
4Így ment fel József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,
5hogy beírják Máriával, aki neki el volt jegyezve feleségül és várandós volt.
6És történt, hogy mikor ott voltak, elérkezett az ő szülésének ideje
7és megszülte az ő elsőszülött fiát; és bepólyálta őt és a jászolba fektette, mivel nem volt számukra hely a vendégfogadó házban.
8Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és őrködve vigyáztak éjtszaka nyájuk mellett.
9És az Úr angyala odaállott eléjük és az Úr fényessége körülragyogta őket, úgyhogy nagy félelemmel megfélemlettek.
10De az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz,
11mert megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.
12Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.
13És az angyallal hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg, akik dicsérték az Istent és ezt mondták:
14Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat.
15És történt, hogy mikor az angyalok elmentek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egész Betlehemig és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.
16Elmentek azért sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, meg a jászolban fekvő kis gyermeket.
17Amikor pedig meglátták, elbeszélték mindazt, amit e gyermek felől mondtak nekik.
18És mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott a pásztorok elbeszélésén.
19Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte és szívében forgatta.
20A pásztorok azután visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindenért, amit hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.
21Mikor pedig betelt a nyolc nap, hogy őt körül kellett metélni, Jézusnak nevezték el őt, amint az angyal nevezte, mielőtt fogant anyja méhében.
22Majd mikor Mózes törvénye szerint beteltek tisztulásuk napjai, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
23amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,
24és hogy áldozatot adjanak aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25És íme volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta Izrael megvígasztaltatását és a Szentlélek volt rajta.
26Ennek a Szentlélek kinyilatkoztatta, hogy addig nem lát halált, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
27És a Lélek indításából a templomba ment; mikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy érte a törvény szokása szerint cselekedjenek,
28akkor karjaiba vette és áldotta az Istent:
29Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint, békességben,
30mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31amelyet készítettél minden nép szeme láttára,
32világosságul a pogányok megvilágosítására, és népednek, Izraelnek dicsőségére.
33József pedig és az ő anyja csodálkoztak a felőle mondottakon.
34Majd megáldotta őket Simeon és így szólt Máriához, az ő anyjához: Íme ez arra rendeltetett, hogy általa sokan elessenek és felkeljenek Izraelben és jel legyen, amelynek sokan ellene mondanak,
35— még a te lelkedet is áthatja az éles kard, — hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
36És volt egy prófétaasszony, Anna, Fánuel leánya, Aser törzséből. Ez nagyon élemedett korú volt, miután hajadonkora után hét évig élt férjével,
37és már nyolcvannégy esztendős özvegy volt. Ez nem távozott a templomból, hanem böjtökkel és imádságokkal szolgált éjjel és nappal.
38Ez is odaállott ugyanabban az órában, hálát adott az Úrnak és szólott felőle mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.
39És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
40A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, megteljesedve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.
41Szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
42És amikor tizenkét esztendős lett, szintén felmentek Jeruzsálembe, az ünnepi szokás szerint.
43Mikor pedig az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de a szülei ezt nem vették észre.
44Azt gondolták, hogy az úti társaságban van, és egynapi járóföldet mentek és csak akkor keresték őt a rokonok és ismerősök között.
45És mikor nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és keresték őt.
46És harmadnapra megtalálták a templomban, a tanítómesterek között ülve, amint hallgatta és kérdezgette őket.
47És mindnyájan, akik őt hallgatták, elcsodálkoztak az értelmén és feleletein.
48És megpillantva őt, megdöbbentek és az anyja így szólt hozzá: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme atyád és én nagy bánattal keresünk téged.
49Ő pedig felelt nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?
50De ők nem értették azt a beszédet, amit mondott nekik.
51És visszatért velük és lement Názáretbe és engedelmes volt nekik. Anyja pedig mindezeket a beszédeket gondosan megőrizte szívében.
52És Jézus gyarapodott bölcsességben, és teste állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben