1Mivel sokan megkísérelték írásba foglalni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek köztünk végbementek,
2amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3jónak láttam én is, aki eleitől fogva mindennek gondosan végére jártam, hogy azokat neked helyes rendben leírjam, nemes Teofilus,
4hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak a megbízhatóságát, amelyek felől oktatást nyertél.
5Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap Abija rendjéből; felesége pedig Áron leányai közül való volt, neve Erzsébet.
6Mind a ketten igazak voltak az Isten előtt és az Úrnak minden parancsolatában és rendelésében feddhetetlenül jártak.
7De nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt és már mind a ketten idős emberek voltak.
8Történt pedig, hogy mikor az ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9a papi tiszt szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenjen az Úr templomába és füstölő áldozatot mutasson be.
10És a nép egész sokasága künn imádkozott a füstölő-áldozat idején.
11Ekkor megjelent neki az Úr angyala, a füstölőoltártól jobbra állva.
12És láttára megdöbbent Zakariás és félelem szállta meg.
13De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott és feleséged, Erzsébet, fiat fog neked szülni, akit nevezz Jánosnak.
14Ez neked örömödre és vígságodra lesz és sokan fognak örvendezni a születésén;
15mert nagy lesz az Úr előtt; és bort és részegítő italt nem iszik és betelik Szentlélekkel anyja méhétől fogva.
16És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17És ő előtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket kegyes gondolkodásra, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18Ekkor Zakariás így szólt az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg: mert én öreg vagyok és a feleségem is igen idős.
19De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok s azért Küldettem, hogy beszéljek veled és ezeket az örvendetes dolgokat hírül adjam neked.
20És íme megnémulsz és nem szólhatsz mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek; mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében.
21A nép pedig várta Zakariást és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22És amikor kijött, nem tudott velük beszélni, amiből megértették, hogy látomást látott a templomban. Mert csak integetett nekik és néma maradt.
23És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24E napok után pedig fogant méhében felesége, Erzsébet, és teljes visszavonultságban élt öt hónapig, és ezt mondta:
25Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.
26A hatodik hónapban pedig elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába,
27egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfival volt eljegyezve. A szűz neve pedig Mária
28És bemenve őhozzá, így szólt: Üdvözöllek, te kegyelembe fogadott az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29Ő pedig nagy zavarba jött a beszéd miatt és elgondolkozott, hogy minő köszöntés ez.
30És szólt neki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31És íme fogansz méhedben és szülsz fiat, akit nevezz Jézusnak.
32Ez nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját.
33És uralkodik Jákob házán mindörökké; és országlásának nem lesz vége.
34Mária pedig így szólt az angyalnak: Hogyan lesz ez, hiszen férfit nem ismerek
35És az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; azért a születendőt is Szentnek hívják, Isten Fiának.
36És íme Erzsébet, a te rokonod, akit meddőnek mondanak, szintén fiút fogant öreg korában és ez már a hatodik hónapja neki.
37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38Szólott pedig Mária: íme, az Úr szolgálóleánya! Legyen velem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal.
39Mária pedig azokban a napokban felkelt és nagy sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városában;
40bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet.
41Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta a köszöntést, a magzat repesett az ő méhében. És megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42és hangos szóval kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!
43És hogyan történik velem, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
44Mert íme, mihelyt köszöntésed hangja fülembe hatott, méhemben a magzat repesni kezdett örömében.
45És boldog az, aki hitte, hogy beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
46Akkor szólott Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat
47és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben,
48hogy rátekintett szolgálóleányának megalázott állapotára. Mert íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
49Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve!
50És irgalma nemzedékről – nemzedékre megmarad azokon akik őt félik.
51Hatalmas dolgokat művelt karjával; szétszórta azokat, aki szívük gondolatában felfuvalkodtak.
52Ledöntötte a hatalmasokat trónjukról és felmagasztalta az alázatosakat.
53Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.
54Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55amint szólott atyáinkhoz, Ábrahámhoz s az ő magvához mindörökké.
56Mária pedig vele maradt, mintegy három hónapig; azután hazatért.
57Mikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült.
58És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmet cselekedett vele; és együtt örültek vele.
59És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
60Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János.
61És szóltak neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének.
62És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63Az pedig táblát kért, és e szavakat írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, beszélt és áldotta az Istent.
65És félelem szállott minden szomszédjukra: és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66És akik hallották, szívükre vették és így szóltak: vajjon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze volt vele.
67És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel és prófétált:
68Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az ő népére és váltságot szerzett neki,
69és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, Dávidnak, az ő gyermekének házában,
70amint szólt ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által,
71hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket;
72hogy irgalmat cselekedjék a mi atyáinkkal és megemlékezzék szent szövetségéről,
73az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
75szentségben és igazságban ő előtte életünk minden napján.
76Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétájának neveztetel; mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,
77hogy közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, amire a bűneik bocsánata által jutnak el
78a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából, amellyel meglátogat minket a Naptámadat a magasságból,
79hogy megjelenjék azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa.
80A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben; és a pusztában volt mindaddig a napig, amelyen nyilvánosan fellépett Izrael előtt.