Luke 1
1 Mivel sokan megkísérelték írásba foglalni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek köztünk végbementek,
2 amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:
3 jónak láttam én is, aki eleitől fogva mindennek gondosan végére jártam, hogy azokat neked helyes rendben leírjam, nemes Teofilus,
4 hogy teljesen megismerd azoknak a tanításoknak a megbízhatóságát, amelyek felől oktatást nyertél.
5 Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap Abija rendjéből; felesége pedig Áron leányai közül való volt, neve Erzsébet.
6 Mind a ketten igazak voltak az Isten előtt és az Úrnak minden parancsolatában és rendelésében feddhetetlenül jártak.
7 De nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt és már mind a ketten idős emberek voltak.
8 Történt pedig, hogy mikor az ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9 a papi tiszt szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenjen az Úr templomába és füstölő áldozatot mutasson be.
10 És a nép egész sokasága künn imádkozott a füstölő-áldozat idején.
11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, a füstölőoltártól jobbra állva.
12 És láttára megdöbbent Zakariás és félelem szállta meg.
13 De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott és feleséged, Erzsébet, fiat fog neked szülni, akit nevezz Jánosnak.
14 Ez neked örömödre és vígságodra lesz és sokan fognak örvendezni a születésén;
15 mert nagy lesz az Úr előtt; és bort és részegítő italt nem iszik és betelik Szentlélekkel anyja méhétől fogva.
16 És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17 És ő előtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket kegyes gondolkodásra, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18 Ekkor Zakariás így szólt az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg: mert én öreg vagyok és a feleségem is igen idős.
19 De az angyal azt mondta neki: Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok s azért Küldettem, hogy beszéljek veled és ezeket az örvendetes dolgokat hírül adjam neked.
20 És íme megnémulsz és nem szólhatsz mindaddig a napig, amelyen ezek meglesznek; mivel nem hittél az én beszédeimnek, amelyek beteljesednek a maguk idejében.
21 A nép pedig várta Zakariást és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22 És amikor kijött, nem tudott velük beszélni, amiből megértették, hogy látomást látott a templomban. Mert csak integetett nekik és néma maradt.
23 És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.
24 E napok után pedig fogant méhében felesége, Erzsébet, és teljes visszavonultságban élt öt hónapig, és ezt mondta:
25 Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.
26 A hatodik hónapban pedig elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába,
27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfival volt eljegyezve. A szűz neve pedig Mária
28 És bemenve őhozzá, így szólt: Üdvözöllek, te kegyelembe fogadott az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29 Ő pedig nagy zavarba jött a beszéd miatt és elgondolkozott, hogy minő köszöntés ez.
30 És szólt neki az angyal: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31 És íme fogansz méhedben és szülsz fiat, akit nevezz Jézusnak.
32 Ez nagy lesz és a Magasságos Fiának fogják hívni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját.
33 És uralkodik Jákob házán mindörökké; és országlásának nem lesz vége.
34 Mária pedig így szólt az angyalnak: Hogyan lesz ez, hiszen férfit nem ismerek
35 És az angyal azt mondta neki: A Szentlélek száll reád és a Magasságos ereje árnyékoz meg téged; azért a születendőt is Szentnek hívják, Isten Fiának.
36 És íme Erzsébet, a te rokonod, akit meddőnek mondanak, szintén fiút fogant öreg korában és ez már a hatodik hónapja neki.
37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38 Szólott pedig Mária: íme, az Úr szolgálóleánya! Legyen velem a te beszéded szerint. És eltávozott tőle az angyal.
39 Mária pedig azokban a napokban felkelt és nagy sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városában;
40 bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet.
41 Történt pedig, hogy mikor Erzsébet meghallotta a köszöntést, a magzat repesett az ő méhében. És megtelt Erzsébet Szentlélekkel,
42 és hangos szóval kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse!
43 És hogyan történik velem, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?
44 Mert íme, mihelyt köszöntésed hangja fülembe hatott, méhemben a magzat repesni kezdett örömében.
45 És boldog az, aki hitte, hogy beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.
46 Akkor szólott Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat
47 és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben,
48 hogy rátekintett szolgálóleányának megalázott állapotára. Mert íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.
49 Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve!
50 És irgalma nemzedékről – nemzedékre megmarad azokon akik őt félik.
51 Hatalmas dolgokat művelt karjával; szétszórta azokat, aki szívük gondolatában felfuvalkodtak.
52 Ledöntötte a hatalmasokat trónjukról és felmagasztalta az alázatosakat.
53 Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55 amint szólott atyáinkhoz, Ábrahámhoz s az ő magvához mindörökké.
56 Mária pedig vele maradt, mintegy három hónapig; azután hazatért.
57 Mikor betelt Erzsébet szülésének ideje, fiat szült.
58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmet cselekedett vele; és együtt örültek vele.
59 És nyolcadnapon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.
60 Anyja azonban szót emelt és ezt mondta: Nem; hanem legyen a neve János.
61 És szóltak neki: Senki sincs rokonságodban, akit ezen a néven neveznének.
62 És intettek atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63 Az pedig táblát kért, és e szavakat írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.
64 Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, beszélt és áldotta az Istent.
65 És félelem szállott minden szomszédjukra: és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.
66 És akik hallották, szívükre vették és így szóltak: vajjon mi lesz ebből a gyermekből? És az Úr keze volt vele.
67 És Zakariás, az ő atyja, megtelt Szentlélekkel és prófétált:
68 Áldott az Úr, Izrael Istene, mert rátekintett az ő népére és váltságot szerzett neki,
69 és felemelte az üdvösség szarvát nekünk, Dávidnak, az ő gyermekének házában,
70 amint szólt ősidőktől fogva szent prófétáinak szája által,
71 hogy megszabadít minket ellenségeinktől és mindazoknak kezéből, akik gyűlölnek minket;
72 hogy irgalmat cselekedjék a mi atyáinkkal és megemlékezzék szent szövetségéről,
73 az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,
74 hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki
75 szentségben és igazságban ő előtte életünk minden napján.
76 Te pedig, kis gyermek, a Magasságos prófétájának neveztetel; mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,
77 hogy közöld az ő népével az üdvösség ismeretét, amire a bűneik bocsánata által jutnak el
78 a mi Istenünk könyörülő irgalmasságából, amellyel meglátogat minket a Naptámadat a magasságból,
79 hogy megjelenjék azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazgassa.
80 A kis gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben; és a pusztában volt mindaddig a napig, amelyen nyilvánosan fellépett Izrael előtt.