1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek; higgyetek Istenben és higgyetek énbennem.
2Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.
3És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök én magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4És hogy hová megyek, tudjátok; az utat is tudjátok.
5Szólt neki Tamás: Uram, nem tudjuk, hová mégy. Hogyan tudhatjuk azért az utat?
6Jézus azt mondta neki: Én vagyok az út az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam.
7Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is. És mostantól fogva ismeritek őt és láttátok őt.
8Szólt neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk!
9Szólt neki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. Hogyan mondod azért: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; az Atya pedig, aki énbennem lakik, cselekszi az ő cselekedeteit.
11Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.
12Bizony, bizony mondom nektek: aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az Atyához megyek.
13És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15Ha szerettek engem, tartsátok meg a parancsolataimat.
16És én kérem az Atyát és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké:
17az igazságnak a Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt; de ti ismeritek, mert nálatok marad és bennetek lesz.
18Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok.
19Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek és ti is élni fogtok,
20Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek.
21Aki tudja az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám; én is szeretni fogom azt és kijelentem magamat neki.
22Szólt neki Júdás, — nem az Iskáriótes —: Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat és nem a világnak?
23És Jézus így felelt neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja és az én Atyám szeretni fogja őt, és hozzá megyünk és nála otthonunk lesz.
24Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet. És az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.
25Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.
26A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya; ez mindenre megtanít majd titeket és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.
27Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek és ne féljen.
28Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: elmegyek és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, — mert az én Atyám nagyobb énnálam.
29És ezt most mondtam meg nektek, mi előtt meglenne, hogy amikor majd meglesz, higgyetek.
30Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme; de én felettem nincsen semmi hatalma,
31Hogy azonban megtudja a világ, hogy én szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen