1Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, és magammal vittem Titust is.
2Kinyilatkoztatás következtében mentem pedig fel, és eléjük tártam azt az evangéliumot, amelyet a pogányok közt hirdetek, még pedig külön a tekintélyesek elé, hogy valami módon hiába ne fussak, vagy futottam legyen.
3De ők még a velem levő Titust sem kényszerítették a körülmetélkedésre, noha ő görög volt.
4A belopódzott hamis atyafiaknak azonban, akik azért lopakodtak közénk, hogy kikémleljék a Krisztus Jézusban vett szabadságunkat, hogy minket szolgákká tegyenek; —
5ezeknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangéliom igazsága megmaradjon számotokra. —
6Azok pedig, akiket tekintélyeseknek tartottak, — bárkik voltak egykor, azzal nem törődöm; Isten az ember személyét nem nézi, — engem a tekintélyesek semmire sem köteleztek.
7Sőt ellenkezőleg látták, hogy rám bízatott az evangéliom hirdetése a pogányok között éppúgy, mint Péterre a zsidók között való; —
8mert aki munkálkodott Péterbe, a zsidók között való apostolságra, bennem is munkálkodott a pogányok között valóra. —
9Ezért amikor felismerték a nekem adatott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopokul tekintenek, baráti jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok közé menjünk, ők pedig a zsidók közé —
10csak azt kérték, hogy a szegényekről emlékezzünk meg; amit én igyekeztem is megcselekedni.
11Mikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, szembeszálltam vele, mivel rászolgált a feddésre.
12Mert mielőtt Jakabtól egyesek odajöttek, együttevett a pogányokkal; mikor pedig azok megjöttek, félrevonult és elkülönítette magát, mert félt a zsidószármazású atyafiaktól.
13És vele képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott.
14De mikor láttam, hogy nem járnak az evangéliom igazságához méltó egyenességgel, így szóltam Kéfásnak mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, hogyan kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
16akik tudjuk, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg senki sem.
17Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtattunk, vajjon Krisztus a bűn szolgája? Semmiképen sem!
18Mert önmagamat teszem bűnössé, ha ismét felépítem azokat, amiket lerontottam.
19Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21Nem vetem el az Isten kegyelmét; mert ha törvény által van az igazság, akkor Krisztus hiába halt meg.