1Pál apostol — nem emberektől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, aki feltámasztotta őt a halottak közül, —
2és a velem levő összes atyafiak Galácia gyülekezeteinek:
3kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól,
4aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint,
5akié legyen a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.
6Csodálkozom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliomra hajoltok,
7holott nincsen más; csak némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.
8De még ha mi magunk vagy mennyei angyal hirdetne is nektek más evangéliomot, mint amit nektek hirdettünk, legyen átkozott!
9Amint előbb mondottuk, most ismét is mondom: Ha nektek valaki más evangéliomot hirdet, mint amit elfogadtatok, legyen átkozott!
10Mert most embereket igyekszem-e megnyerni vagy az Istent? Vagy embereknek igyekszem-e tetszeni? Ha még mindig embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék
11Tudtotokra adom pedig, atyámfiai, hogy az az evangéliom, amelyet én hirdettem, nem ember szerint való;
12mert én sem embertől vettem azt, — sem nem tanítottak rá, — hanem a Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
13Mert hallottátok, hogyan forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy szerfelett üldöztem az Isten egyházát és pusztítottam azt,
14és a zsidóságban felülmúltam nemzetemben sok kortársamat és szerfelett rajongtam atyai hagyományaimért.
15De mikor jónak látta Isten, aki engem anyám méhétől fogva elválasztott és elhívott az ő kegyelme által,
16hogy kinyilatkoztassa az ő Fiát bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: attól kezdve nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17sem Jeruzsálembe nem mentem azokhoz, akik előbb lettek apostolok, mint én, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkusba.
18Azután három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig.
19Az apostolok közül pedig nem láttam mást, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20Amiket pedig nektek írok, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21Azután Szíria és Cilicia tartományaiba mentem.
22Személy szerint pedig ismeretlen voltam a Júdeában levő keresztyén gyülekezetek előtt;
23éppen csak hallották: Aki minket egykor üldözött, most hirdeti azt a hitet, amelyet egykor pusztított.
24És dicsőítették énérettem az Istent.