1Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő drága hitet nyertek, a mi Istenünknek és megtartónknak, Jézus Krisztusnak igazságában:
2kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen, az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében.
3Az ő isteni hatalma mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és erejével elhívott,
4amelyek által ama becses és igen nagy ígéretekkel ajándékozott meg minket, hogy ezek által isteni természet részeseivé legyetek, kimenekülve a romlottságból, amely a bűnös vágy által uralkodik e világon.
5Ugyanazért pedig ti is teljes igyekezettel arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet,
6az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet,
7a kegyességben az atyafiakhoz hajló szívet, az atyafiakhoz hajló szívben a szeretetet.
8Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, sem resteknek, sem gyümölcsteleneknek nem bizonyultok a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére.
9Mert akiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó és megfeledkezik régi bűneiből való megtisztulásáról.
10Ennél fogva, atyámfiai, igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválasztatástokat minél inkább erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, soha meg nem botlotok.
11így ugyanis bőséggel elnyeritek majd a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetelt.
12Ezért mindenkor emlékeztetni foglak titeket ezekre, noha tudjátok ezeket és szilárdan álltok az igazság birtokában.
13Helyesnek tartom pedig, amíg a testem sátorában vagyok, hogy emlékeztetés által felébresszelek titeket,
14mint aki tudom, hogy hamar leteszem testem sátorát, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.
15Igyekezem pedig, hogy ti holtom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
16Mert nem kieszelt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemünkkel láttuk az ő isteni fenségét.
17Mert mikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert és hozzá a fenséges dicsőségnek ilyen szózata jutott el: Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm —
18mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor együtt voltunk vele a szent hegyen, —
19és így annál bizonyosabb nálunk a prófétai beszéd, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg felvirrad a nappal és a hajnalcsillag felkel szívetekben.
20Gondoljátok meg mindenek előtt, hogy az írásnak egyetlen próféciája sem oldható meg a magunk magyarázatával,
21mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Isten szent emberei.