1A közöttetek levő presbitereket kérem én, a presbitertárs, Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese;
2legeltessétek az Istennek közöttetek levő nyáját, nem kényszerűségből, hanem örömest, Isten jótetszése szerint, és nem rút nyerészkedésből, hanem buzgósággal,
3sem nem úgy, hogy uralkodjatok a rátok bízottakon, hanem mint a nyáj példaképei.
4És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
5Hasonlóképen ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek a véneknek. Egymás között pedig mindnyájan öltözzétek fel az alázatosságot, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.
6Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
7Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.
8Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár és keresi, hogy kit nyeljen el;
9álljatok ellen neki, legyetek erősek a hitben, tudva, hogy a világban levő atyátokfiain ugyanazok a szenvedések telnek be.
10A minden kegyelem Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket a Krisztus Jézusban, ő maga tesz majd titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.
11Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
12Szilvánus által, aki hű atyátokfia, mint gondolom, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, amelyben állotok. —
13Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni gyülekezet, és Márk, az én fiam.
14Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.