1Dicsekednem kell ha nem használ is, s ezért rátérek a látomásokra és az Úrtól nyert kinyilatkoztatásokra.
2Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig, testben-e, nem tudom; testen kívül-e, nem tudom; az Isten tudja.
3És tudom, hogy ugyanaz az ember — testben-e vagy testen kívül, nem tudom; az Isten tudja —
4elragadtatott a paradicsomba és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek elmondania.
5Ezzel az emberrel dicsekszem; magammal ellenben nem dicsekszem, hanem csak erőtelenségeimmel.
6Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondok. De mérsékelem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát engem, vagy amit hall tőlem.
7És azért, hogy még a kinyilatkoztatások különös nagysága miatt se bizakodjam el, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy nagyon el ne bizakodjam.
8E miatt háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy az távozzék el tőlem
9és ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtelenség által jut el céljához. Nagy örömest dicsekszem tehát az erőtelenségeimmel, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.
10Ezért gyönyörködöm a Krisztusért az erőtelenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban, mert mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok, erős.
11Esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok. Hiszen semmivel sem maradtam el a főfőapostolok mögött, bár semmi vagyok.
12Az apostolság jelei megmutatkoztak köztetek a teljes állhatatosságban, jelekben, csodákban és erőkben is.
13Mert mi az, amivel a többi gyülekezetek mellett megkárosodtatok, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.
14íme harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.
15Én pedig nagy örömest áldozok értetek, sőt feláldozom magamat a ti lelketekért. Ha én titeket ily nagyon szeretlek, nektek engem kevésbé kell szeretnetek?
16Ám legyen: nem voltam ugyan terhetekre, de minthogy aféle ravasz ember vagyok, csellel fogtalak meg titeket.
17Talán csak nem valamelyik küldöttem által fosztottalak ki titeket?
18Megkértem Titust és vele együtt küldtem egyik atyánkfiát. Csak nem Titus fosztott ki titeket? Nem ugyanaszerint a Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon-e?
19Ti már régóta azt vélitek, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi Isten színe előtt Krisztusban beszélünk; de mindent, szeretteim, a ti épülésetekre.
20Mert félek, ha hozzátok megyek, valamiképen nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek s viszont ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek: hogy valamiképen viszálykodás, irigység, haragtartás, haszonlesés, rágalmazás, fondorkodás, felfuvalkodás, zavargás lesz közöttetek;
21hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem köztetek és sokat megsiratok azok közül, akik előzőleg vétkeztek és nem tértek meg a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, amit elkövettek.