1Vajha elszenvednétek tőlem egy kis balgaságot! De hiszen el is szenveditek tőlem.
2Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hiszen eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak Krisztus elé.
3Félek azonban, hogy mint a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is elcsábíttatnak a Krisztus iránt való őszinte és tiszta hűségtől.
4Mert ha valaki hozzátok megy és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket vesztek, nem akit vettetek, vagy más evangéliomot, nem amit befogadtatok, szépen eltűritek.
5Mert azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a főfőapostoloknál.
6Ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt ezt mindenben mindenképen nyilvánvalóvá tettük előttetek.
7Vagy vétkeztem, mikor megalázkodtam, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliomát?
8Más gyülekezeteket fosztottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.
9És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert amire szükségem volt, kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, és én azon voltam és azon is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10Krisztus igazsága úgy legyen énbennem, hogy engem ettől a dicsekvéstől senki meg nem foszthat Ahája vidékén!
11Miért? Mert nem szeretlek titeket? Az Isten jól tudja!
12De amit cselekszem, cselekszem ezután is, hogy megfosszam az alkalomtól azokat, akik alkalomra lesnek, hogy abban, amivel dicsekesznek, olyanoknak bizonyuljanak, amilyenek mi is vagyunk.
13Mert az ilyenek hamis apostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják el magukat.
14Nem is csoda, hiszen maga a Sátán is a világosság angyalává változtatja el magát.
15Nem meglepő tehát, hogy az ő szolgái is az igazság szolgáivá változtatják el magukat. Ezeknek vége az ő cselekedeteik szerint lesz.
16Ismét mondom, senki ne gondolja, hogy én esztelen vagyok; de ha mégis, fogadjatok be úgy is, mint esztelent, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.
17Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, a dicsekvésnek ezzel a bizakodásával.
18Minthogy sokan dicsekesznek test szerint, én is dicsekszem.
19Hiszen ti okosak vagytok és örömest eltűritek az eszteleneket.
20Mert eltűritek, ha valaki igába hajt, ha valaki felfal, ha valaki tőrbe ejt titeket, ha valaki felfuvalkodik ellenetek, ha valaki arcul üt titeket.
21Szégyenkezve mondom, ehhez mi csakugyan gyengék voltunk. De amivel valaki nagyra van, — esztelenül szólok, — azzal nagyra lehetek én is.
22Héberek ők? Én is. Izraeliták ők? Én is. Ábrahám magvai? Én is.
23Krisztus szolgái? Esztelenül mondom, én még inkább! Többet fáradoztam, többször szenvedtem börtönt, többször megveretést, gyakorta voltam halálos veszedelemben.
24A zsidóktól Ötször kaptam negyven botot egy híján,
25háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjt és egy napot hányódtam az örvénylő tengeren.
26Gyakran voltam úton, veszedelemben folyóvizeken, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak között,
27fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28Mindezen felül van az én naponként való zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29Kicsoda erőtelen, hogy vele együtt én is az ne volnék? Elbukhatik-e valaki úgy, hogy én is vele ne szenvednék?
30Ha dicsekednem kell, erőtelenségemmel fogok dicsekedni.
31Az Isten és az Úr Jézusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32Damaszkusban Aretás király helytartója őriztette a damaszkusiak városát, hogy engem elfoghasson,
33és a kőfalban levő ablakon át kosárban eresztettek le így menekültem meg kezéből.