1Ezért mikor nem győztük már tovább türelemmel, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk Athénben,
2és elküldöttük Timótheust, a mi atyánkfiát és Isten szolgáját a Krisztus evangéliumában, hogy erősítsen titeket és bátorítson hitetekben,
3hogy senki meg ne tántorodjék e szorongattatások között. Mert ti magatok tudjátok, hogy erre rendeltettünk.
4Mert mikor nálatok voltunk is, előre megmondtuk nektek, hogy szorongattatásban lesz részünk; amint meg is történt, hiszen tudjátok.
5Azért én is, mivel tovább már nem győztem türelemmel, elküldtem őt, hogy tájékozódjam hitetekről, hogy valami módon nem kísértett-e meg titeket a kísértő és nem lett-e hiábavalóvá a mi munkánk?
6Most pedig, mikor tőletek megérkezett hozzánk Timótheus, és örömhírt hozott nekünk hitetek és szeretetetek felől és arról, hogy mindenkor jó emlékezéssel vagytok irántunk, és látni kívántok minket, amint mi is titeket,
7ezáltal, atyámfiai, minden szorongattatásunk és szükségünk mellett is a ti hitetek által megvigasztalódtunk felőletek;
8mert most újra éledünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.
9Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek érettetek mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt,
10mikor éjjel-nappal nagy buzgón esedezünk, hogy megláthassuk orcátokat és kipótolhassuk hitetek hiányait.
11Maga pedig az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse a mi utunkat tihozzátok!
12Titeket pedig gyarapítson! az Úr és tegyen bővölködőkké a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, amilyenek vagyunk mi is irántatok,
13hogy erősekké tegye szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi urunk Jézus Krisztus minden ő Szentjével egyetemben.