1Eszetekbe juttatom pedig, atyámfiai, az evangéliomot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állotok is,
2amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hivőkké.
3Mert azt adtam elétek főképen, amit én is úgy vettem, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint
4és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon, az Írások szerint,
5és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6azután megjelent egyszerre ötszáznál több atyafinak, akik közül a legtöbben mind máig élnek, bár néhányan elhunytak,
7azután megjelent Jakabnak, azután mind az apostoloknak.
8Legutoljára pedig valamennyi között mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
9Mert én vagyok legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten egyházát.
10De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11Akár én azért, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.
12Ha tehát Krisztusról azt hirdetik, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek köztetek, hogy nincs a halottaknak feltámadása?
13Hiszen ha a halottaknak nincs feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten felől azt vallottuk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.
17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek: még mindig bűneitekben vagytok;
18sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.
19Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül és zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.
21Miután ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.
23Mindenki pedig a maga rendje szerint. A zsenge a Krisztus; azután következnek, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor;
24azután a vég, mikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, mikor majd eltöröl minden birodalmat, minden hatalmat és erőt.
25Mert neki addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá veti.
26Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27Mert mindent az ő lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy neki minden alávettetett, nyilvánvaló, hogy csak Ő nem, aki neki mindent alávetett.
28Mikor pedig minden alávettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben.
29Különben mit cselekesznek azok, akik halottakért keresztelkednek meg? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért is keresztelkednek meg értük?
30Mi is miért vállaljuk a veszedelmet minden pillanatban?
31Naponként halálos veszedelemben vagyok; oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekvésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32Ha emberi módon küzdöttem Efezusban a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!
33Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok!
34Legyetek valóban józanok és ne vétkezzetek. Mert némelyek nem ismerik Istent, — a ti megszégyenítéstekre mondom ezt.
35De azt mondja valaki: Mimódon támadnak fel a halottak? És milyen testtel jönnek elő?
36Balgatag! Amit vetsz, nem elevenedik meg, csak ha előbb megrothad.
37És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy más egyébét.
38De az Isten olyan testet ád annak, amilyet elhatározott, mégpedig mindenféle magnak a maga testét.
39Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az emberek teste, más a barmok teste, más a madaraké, megint más a halaké.
40És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek fényessége, más a földieké.
41Más a napnak fényessége, más a holdnak fényessége, és más a csillagok fényessége. Mert csillag a csillagtói különbözik fényességben.
42Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
43elvettetik ékesség nélkül, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben;
44elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is.
45így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.
46De nem a lelki ember az első, hanem a földi, azután a lelki.
47Az első ember földből való, földi; a második ember mennyből való.
48Amilyen ama földi, olyanok a földiek is, és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49És amint hordoztuk a földinek ábrázatát, hordozni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.
50Atyámfiai, azt pedig állítom: test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
51Íme, titkot mondok nektek: nem mindnyájan aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk,
52nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, — mert trombita fog szólani, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
54Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az ige, amely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.
55Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fúlánkod?
56A halál fúlánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58Ezért, szeretett atyámfiai, erősen álljatok, rendíthetetlenül, buzgólkodjatok mindenkor az Úr dolgában, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.