1Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.
2És ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden bölcsességét ismerek is; és ha teljes hitem van is úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok.
3És ha minden vagyonomat a szegények táplálására költöm és ha testemet a tűzre adom is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból.
4A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt;
6nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8A szeretet soha el nem fogy; de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek, vagy akár nyelveken szólások, megszűnnek, vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9Mert csak rész szerint ismerünk és rész szerint prófétálunk.
10De mikor eljön a tökéletesség, ami rész szerint való, elmúlik.
11Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint ismerem Istent, akkor pedig úgy ismerem majd, amint én is megismertettem.
13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.