Romans 10— CSIA

¹Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.

²Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.

³Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették, és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.

⁴A törvény vége ugyanis a Krisztus, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.

⁵Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: „Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa.”

⁶A hitből származó igazságosság ellenben így beszél: „Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?” – tudniillik a Krisztust aláhozni?

⁷Vagy: „Ki száll alá a feneketlen mélységbe?” – tudniillik a Krisztust a halottak közül felhozni?

⁸Hanem így szól: „Közel hozzád a szó, szádban és szívedben,” tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk.

⁹Mert ha szájaddal vallod, hogy Jézus Úr, és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.

¹⁰Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzal megmenekülünk.

¹¹Az írás ugyanis ezt mondja: „Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz.”

¹²Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.

¹³„Mert minden, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni.”

¹⁴Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?

¹⁵Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek.”

¹⁶Csakhogy nem mindnyájan hallgatnak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: „Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?”

¹⁷A hit tehát az ige hallásából támad, a hallás pedig a Krisztus beszédén át.

¹⁸De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül „az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig elhangzott beszédük.”

¹⁹Azt kérdem mégis: Hátha Izráel nem ismerte fel? Már Mózes így szól: „Féltékenységre ingerellek benneteket azzal, ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket.”

²⁰Ézsaiás merészen megszólal: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá tettem magamat azoknak, akik utánam nem tudakozódtak.”

²¹Izráelnek pedig ezt mondja: „Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé.”