1Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
2„Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?”
3Jézus ezt felelte nekik: „Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
4Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszat mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
5Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: Áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
6annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
7Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
8Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
9Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.”
10Majd magához szólította a sokaságot és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be,
11Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
12Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
13Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivész majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
14Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
15Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
16– „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás – mondotta –,
17nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
18Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő s ez az, ami fertőzi az embert.
19Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
20Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
21Jézus aztán elment onnan s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngős és gonoszul szenved. ”
23De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzáléptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
24Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.”
25Az asszony mégis odament, földreborult előtte s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
26Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
27„Uram! – válaszolta az asszony –, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
28Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony – mondta neki – nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
29Ezután Jézus onnan eltávozóban a galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
30Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához. Ő pedig gyógyította őket,
31úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izráel Istenét.
32Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem és nincs mit enniük, nem akarom őket étlen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”
33A tanítványok azt mondották: „Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
34„Hány kenyeretek van?” – kérdezte tőlük Jézus.” Hét és egy kevés halacskánk” – felelték azok.
35Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
36aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
38Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.