1Történt, hogy amikor egy szombaton a farizeusok egyik elöljárójának házába bement ebédelni, s azok szemmel tartották őt,
2egyszer csak egy vízkóros emberrel találta magát szemben.
3Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton valakit gyógyítani vagy nem?”
4Azok hallgattak. Jézus erre kézen fogta a vízkórost, meggyógyította és elküldte,
5majd így szólt azokhoz: „Ki az, aki ha fia vagy ökre kútba esik, szombatnapon is ki nem húzza azt azonnal?”
6S azoknak nem volt rá erejük, hogy erre valami feleletet adjanak.
7Ezután egy példázatot mondott el a meghívottaknak. Megfigyelte ugyanis, hogy hogyan válogatják a főhelyeket.
8„Ha valaki lakodalomba hívna téged, – mondotta nekik –, ne telepedjél a főhelyre, mert esetleg olyan valakit hívott meg a gazda, aki nálad tiszteletreméltóbb.
9Ez esetben hozzád lépne az, aki téged is, őt is meghívott és ezt mondaná neked: Adj helyet neki. Akkor aztán szégyenkezve az utolsó helyet kellene elfoglalnod.
10Hanem ha meghívnak, s te elmégy, dőlj le az utolsó helyre, hogyha belép majd az, aki meghívott téged, így szóljon hozzád: Barátom, eredj feljebb. Akkor dicsőség ér mindazok előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz.
11Mert azt, aki magát felmagasztalja, le fogják alázni, s azt, aki megalázza magát, felmagasztalják majd.”
12Szólt azután ahhoz is, aki meghívta őt: „Ha reggelit vagy ebédet adsz, ne hívd meg arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, hogy azok esetleg vissza ne hívjanak téged, és ne viszonozzák meghívásodat,
13hanem ha vendégséget adsz, hívj meg szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat,
14és boldog leszel, hogy azoknak nincs miből visszafizetniük azt neked. Mert így majd az igazságosak feltámadásakor kapod meg a visszafizetést.”
15Mikor a vendégek közül valaki meghallotta ezt, így szólott hozzá: „Boldog az, aki az Isten királyságában lakománál fog ülni.”
16De ő ezt felelte neki: „Egy ember nagy ebédet adott, és sokakat meghívott.
17Az ebéd órájában azután elküldötte rabszolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, kész már az ebéd.
18De az elsőtől kezdve mindnyájan mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta a rabszolgának: Szántóföldet vettem, kénytelen vagyok kimenni, s azt megtekinteni. Kérlek, ments ki engem.
19Egy másik így szólott: Öt iga ökröt vettem, elmegyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, ments ki engem.
20Újra egy másik így szólt: Feleséget vettem és ezért nem mehetek.
21Mikor a rabszolga visszatért, hírül adta ezeket urának. Erre a gazda haragra lobbant, és így szólt rabszolgájához: Siess, menj el a város tereire és sikátoraira, hozz be ide szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.
22Uram – szólt azután a rabszolga –, megtörtént, amit elrendeltél, de még van hely.
23Eredj ki az utakra, a kerítésekhez – mondta erre az Úr a rabszolgának –, és kényszerítsd bejönni az ott levőket, hogy beteljék a házam.
24Mert azt mondom nektek, hogy azok közül a meghívottak közül senki meg nem ízleli ebédemet.”
25Nagy tömeg utazott vele együtt. Jézus megfordult és így szólt hozzájuk:
26„Ha valaki hozzám akar jönni, de meg nem gyűlöli atyját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, hozzá még a saját lelkét is, nem lehet tanítványom.
27Aki nem hordja keresztjét, és nem jő utánam, nem lehet tanítványom.
28Van-e közöttetek egy is, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, s nem számítja ki a költséget, lesz-e annyija, hogy be tudja fejezni?
29Valamiképpen úgy ne járjon, hogy miután alapot vetett, nincs ereje ahhoz, hogy befejezze, s akik kudarcát észreveszik, mind gúnyolni kezdjék:
30Ez az ember építkezni kezdett; s nincs ereje arra, hogy befejezze.
31Vagy van-e egy király is, ki háborúba ereszkedik egy másik királlyal anélkül, hogy leülne előbb, és számot nem vetne azzal, hogy képes lesz-e tízezerrel megtámadni azt, aki húszezerrel jön ellene?
32Ha nem teszi meg, követeket küld majd, és békét kér, még mikor távol van amaz.
33Ekképpen, ha közületek valaki búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet tanítványom.
34Hasznos a só, de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
35Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas, hanem kivetik. Akinek halló füle van, hallja meg.”