John 6— CSIA

¹Ezek után Jézus elutazott a galileai Tibériász tónak a túlsó oldalára.

²Nagy tömeg követte, mert figyelték jeleit, amelyeket az elerőtlenülteken tett.

³Jézus azután felment a hegyre és ott tanítványaival leült.

⁴Közel volt a zsidók ünnepe, a pászka.

⁵Jézus felemelte a szemét, és amikor meglátta, hogy nagy tömeg jön hozzá, megszólította Fülöpöt: „Honnan vásároljunk kenyereket, hogy ehessenek ezek?”

⁶Ezt azonban csak azért mondta, hogy megkísértse őt. Mert ő maga tudta, hogy mit készül tenni.

⁷„Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenikőjük csak keveset is kapjon” – felelte neki Fülöp.

⁸Megszólalt erre az egyik tanítvány is, Simon Péter testvére, András, és ezt mondta neki:

⁹„Van itt egy kis gyermek, akinek öt árpakenyere és két halacskája van. De mi az ennyinek?”

¹⁰Jézus azonban így szólt: „Fektessétek a fűbe az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Ledőlt erre szám szerint, mintegy ötezer férfi.

¹¹Jézus most fogta a kenyereket, hálát adott és szétosztotta a fekvő embereknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit csak akartak.

¹²Mikor már jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi el ne vesszen.”

¹³Össze is gyűjtötték, és tizenkét kosarat töltöttek meg azokkal a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből az étkezők után megmaradtak.

¹⁴Mikor az emberek látták a jelt, amelyet tett, azt rebesgették, hogy valóban ő a próféta, aki a világra eljövendő.

¹⁵Jézus ekkor, miután észrevette azt a szándékukat, hogy eljöjjenek, és őt elragadják azért, hogy királlyá tegyék, újra félrevonult a hegyre, de egyedül.

¹⁶Mikor már késő lett, tanítványai lementek a tóhoz,

¹⁷hajóba szálltak és útban voltak a tó túlsó partja felé Kapernaumba. Beállt már a sötétség, amikor Jézus még mindig nem ment hozzájuk,

¹⁸a tó pedig, mivel nagy szél fújt, háborgott.

¹⁹Körülbelül huszonöt-harminc stádiumnyira (5-6 km-re) eveztek, amikor látták, hogy Jézus a tengeren jár és közeledik a hajóhoz. Megijedtek.

²⁰– „Én vagyok! Ne féljetek!” – szólott ő nekik.

²¹Be akarták venni a hajóba, s a hajó tüstént ott volt azon a földön, ahová utaztak.

²²Másnap a tömeg a tó túlsó partján állott és látta, hogy nincs ott több hajó egynél, látta továbbá, hogy Jézus nem szállott be tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványai indultak el.

²³Tibériászból jöttek azonban csónakok annak a helynek közelébe, ahol azután, hogy az Úr hálát adott, kenyeret ettek.

²⁴Mikor azután a tömeg látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakokba és Kapernaumba mentek, hogy Jézust megkeressék.

²⁵Mikor a tó túlsó partján rátaláltak, megkérdezték: „Rabbi, mikor érkeztél ide?”

²⁶– „Bizony, bizony azt mondom néktek – felelte nekik Jézus –, ti nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek és jóllaktatok.

²⁷Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet.”

²⁸Megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten munkáin dolgozhassunk?”

²⁹„Istennek munkája az – felelte nekik Jézus –, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.”

³⁰Azt kérdezték tőle: „De hát micsoda jelt teszel, hogy lássunk és higgyünk neked? Min munkálkodol?

³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írva van: Az égből kenyeret adott nekik enni.”

³²„Bizony, bizony azt mondom néktek – szólt most hozzájuk Jézus –, nem Mózes adta nektek a mennyből való kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.

³³Mert Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá és életet ad a világnak.”

³⁴– „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” – mondták neki,

³⁵mire Jézus azt felelte nekik:- „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki bennem hisz, meg nem szomjazik soha.

³⁶Ám én megmondtam néktek, hogy bár láttok, mégsem hisztek.

³⁷Minden, amit Atyám nekem ad, elérkezik majd hozzám. S azt, aki hozzám jő, ki nem vetem.

³⁸Mert nem azért szállottam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak akaratát, aki elküldött engem.

³⁹Ez pedig annak akarata, aki engem elküldött, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit ő nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.

⁴⁰Mert az az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, és hogy az utolsó napon azt én feltámasszam.”

⁴¹Ekkor a zsidók zúgolódtak ellene amiatt, hogy azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely a mennyből száll alá”

⁴²– és azt mondták: „Hát nem Jézus ő, a József fia, akinek mi atyját is, anyját is ismerjük? Hogy mondhatja hát: A mennyből szállottam alá?”

⁴³„Ne zúgolódjatok egymás közt! – szólította meg őket Jézus.

⁴⁴Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak ha az Atya vonja, aki engem elküldött és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.

⁴⁵Meg van írva a prófétákban: Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki, aki az Atyát hallgatta és nála tanult, hozzám jő.

⁴⁶Nem mintha az Atyát másvalaki látta volna, mint az, aki az Atya mellől származik, annak volt alkalma látni az Atyát.

⁴⁷Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hisz, örök élete van.

⁴⁸Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.

⁵⁰Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy bárki ehessék belőle, és meg ne haljon.

⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. S az a kenyér; amelyet oda fogok adni a világ életéért, a húsom.”

⁵²A zsidók most a felől harcoltak egymással: „Hogy adhatja ez nekünk enni a húsát?”

⁵³Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát, és nem isszátok a vérét, akkor nincsen bennetek az élet.

⁵⁴Annak, aki húsomat eszi, és véremet issza, örök élete van, és én azt feltámasztom majd az utolsó napon.

⁵⁵Mert húsom igazi étel és vérem igazi ital.

⁵⁶Az, aki húsomat eszi, és véremet issza, bennem marad és én is abban.

⁵⁷Minthogy engem az élő Atya küldött el és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, élni fog általam.

⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá: ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere, akik ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.”

⁵⁹Ezeket mondta, mikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.

⁶⁰Tanítványai közül sokan, amikor hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?”

⁶¹Jézus, miután magában tudomása volt róla, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, így szólt hozzájuk: „Tőrbe ejt ez titeket?

⁶²Hátha majd azt látjátok meg, hogy az embernek Fia felmegy oda, ahol előzőleg volt?

⁶³A szellem az, aki megelevenít, a hús nem használ semmit. Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: szellem és élet.

⁶⁴De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki az, aki elárulni készül őt.

⁶⁵„Ezért mondottam nektek – beszélt tovább –, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”

⁶⁶Ettől fogva a tanítványok közül sokan hátravonultak és többé nem jártak vele.

⁶⁷Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?”

⁶⁸„Uram – felelte neki Simon Péter –, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad.

⁶⁹S mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”

⁷⁰Jézus megszólalt: „Ugye, hogy tizenkettőt válogattam én ki közületek? – mondta nekik Jézus – és közületek egy vádoló.”

⁷¹Júdást, – karióti Simon fiát értette, ez készült őt elárulni, a tizenkettő közül az egyik.