1Pál apostol, kit nem emberek küldtek, kit nem ember tett apostollá, hanem a Krisztus Jézus és Isten, az Atya, ki Jézust a halottak közül feltámasztotta
2és a velem levő összes testvérek írjuk ezt a levelet Galácia eklézsiáinak:
3Kegyelem és békesség szálljon rátok Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól,
4aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.
5Övé legyen a dicsőség az örök korok korain át! Ámen.
6Csodálkozom, hogy attól, aki a Krisztus kegyelmével elhívott titeket, ilyen hamar másféle örömüzenethez pártoltatok.
7Örömüzenet ugyan nincs más, de vannak némelyek, akik nyugtalanítanak titeket, és akik át (ki) akarják forgatni a Krisztus örömüzenetét.
8De, még ha mi, vagy mennyből való ember hirdetnénk is valamit néktek azon kívül, amit előbb örömüzenetként hirdettünk: Átok legyen!
9Ahogy előzőleg megmondtuk, és most újra mondom, ha valaki amellett, amit már elfogadtatok, még valami más örömüzenetet hirdetne nektek, átok legyen.
10Vajon most embereket igyekszem megnyerni vagy az Istent? Vajon embereknek igyekszem tetszeni? Ha még embereknek tetszelegnék, a Krisztus rabszolgája nem volnék.
11Tudtotokra akarom adni ugyanis nektek, testvéreim, hogy az az örömüzenet, melyet én vittem nektek, nem emberekhez volt szabva.
12Mert sem embertől nem kaptam, sem nem tanítottak rá, hanem a Krisztus Jézus leleplezésén át jutottam hozzá.
13Hiszen hallottatok arról, hogy én egykor hogyan viselkedtem a zsidóságban, hogy mértéken felül üldöztem és pusztítottam az Isten eklézsiáját.
14Nemzetségemből sok kortársamat felülmúltam a zsidóskodásban, amennyiben az atyai hagyományoknak n áluk sokkal buzgóbb követője voltam.
15Mikor azonban az, aki engem anyám méhétől különválasztott és kegyelmével elhívott; helyesnek látta, hogy
16Fiát leleplezze bennem, hogy azután örömüzenetül hirdessem őt a nemzetek között, azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam,
17Jeruzsálembe sem mentem fel azokhoz, akik előttem voltak apostolok, hanem elutaztam Arábiába, majd újra visszatértem Damaszkuszba.
18Három évvel később felmentem Jeruzsálembe, hogy Kéfást meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.
19Az apostolok közül mást nem láttam, csak az Úr testvérét, Jakabot.
20Amit írok nektek, lám Isten előtt írom, nem hazudom.
21Utóbb Szíria és Cilicia tájaira mentem.
22Júdeának a Krisztusban élő eklézsiái előtt arcra nézve ismeretlen voltam.
23Csak hallották, hogy az, aki egykor üldözött bennünket, örömüzenetként hirdeti a hitet, melyet egykor pusztított.
24Dicsőítették azonban az Istent azért, ami történt bennem.