1Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
2mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek
3és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
4Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhivatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
5legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
6egy Istene és Atyja mindeneknek, s aki mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik.
7A Krisztus ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
8ezért mondja: „Felhágott a magasságba és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket.”
9Az hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
10aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
11Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul
12a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Krisztus testének építésére,
13míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk,
14hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide-oda hajt, úgy ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
15ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba,
16kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
17Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
18elsötétült gondolatokkal, s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
19kik elfásultan és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
20Ti nem így ismertétek meg a Krisztust,
21ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
22hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
23de értelmetek szelleme által megújuljatok,
24és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
25Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
26Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
27se helyet ne adjatok a vádlónak.
28A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek.
29Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják.
30Az Istennek Szent Szellemét, kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok.
31Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
32legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Krisztusban megkegyelmezett nektek.