1A szentek iránt való szolgálatról pedig felesleges dolog nektek írnom.
2Ismerem ugyanis buzgóságotokat, mellyel rátok vonatkozólag a macedónoknak dicsekszem, hogy Ahája tavaly óta készen áll, úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket feltüzelte.
3Mégis odaküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e dologban hiábavalónak ne bizonyuljon,
4hogy ha macedónok jönnek majd velem, és titeket készületlenül találnának, mi megszégyenüljünk, vagy – úgy is mondhatjuk – ti megszégyenüljetek ebben a vállalkozásban.
5Szükségesnek tartottam hát a testvéreket arra buzdítani, hogy előre menjenek hozzátok és készítsék elő az áldást, melyet ti előzőleg megígértetek, hogy az úgy legyen készen, mint áldás, és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás.
6Ezt pedig vegyétek figyelembe: „Aki szűkösen vet, szűkösen fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!”
7Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne bánatból, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a vidám adakozót szereti.
8Hatalmas az Isten arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok, hogy mindenben, mindenkor teljes megelégedésben minden jó cselekedetre bőségetek legyen,
9ahogy megírták: „Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad.”
10Aki maggal látja el a vetőt, az kenyeret is nyújt az evésre, megszaporítja a ti vetéseteket és felneveli igazságosságotok gyümölcseit,
11úgyhogy mindenben meg fogtok gazdagodni a teljes hűség kifejtésére, mely általunk hálaadást munkál Istennek.
12Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.
13Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Krisztus örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék,
14amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára.
15Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.