1Hadd ismertessem meg veletek testvéreim azt a kegyelmet, melyet Isten Macedónia egyházainak adott,
2hogy a nyomorúság sok próbatétele között túláradó örömüket és mélységes szegénységüket őszinteségük gazdagsággá sokasította,
3mert tanúja vagyok, hogy képességükhöz mérten, sőt képességükön felül is adakoztak, önként.
4Sok kérleléssel könyörögve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek kiszolgálásában közösséget vállalhassanak.
5De nemcsak annyit tettek, amennyit reméltünk, hanem még magukat is odaadták először az Úrnak, azután Isten akaratával nekünk is,
6úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy ahogyan korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet.
7Arra kérlek azonban titeket, hogy amiképpen minden bőségben jelentkezik nálatok: hit, szó, megismerés, mindenféle serénység, tőlünk felétek áradó szeretet, a jótékonyságnak ebben a kegyelmében is bőségetek legyen.
8Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságán át a ti szereteteteknek valódiságát is kipróbáljam.
9Hiszen ismeritek a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10Véleményt is nyilvánítok e dologban: Nektek magatoknak van hasznotok belőle, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is már előbb, már tavaly óta elkezdtétek.
11Most pedig fejezzétek be a cselekvést is, hogy amekkora készségetek volt az akarásra, a befejezés is abból legyen, amitek van.
12Mert ha a készség megvan, az annak mértékében kedves, ami van, és nem annak mértékében, ami nincs.
13Ne úgy legyen, hogy míg másoknak könnyebbségük támad, nektek nyomor, hanem egyenlően legyen.
14A mostani időben a ti bőségetek egészítse ki amazok hiányát, hogy azután azok bősége pótolja a ti hiányotokat, hogy egyenlőség legyen,
15aszerint amint írva van: „Annak, aki sokat gyűjtött, nem volt többje, s aki keveset gyűjtött, nem volt kevesebbje.”
16Hála legyen Istennek, hogy Titusz szívébe értetek ugyanazt a buzgalmat adta,
17mert elfogadta ugyan a bátorítást, de mivel ennél még nagyobb volt benne a buzgalom, önként ment el hozzátok.
18Vele küldöttük el a testvért is, akit az örömüzenettel kapcsolatban szerte az összes eklézsiák magasztalnak.
19De nemcsak ennyi történt, hanem az eklézsiák utazó társunkká választották őt ennek a kegyelemnek szolgálatában, melyet mi magának az Úrnak dicsőségére és a mi buzgóságunk kimutatására végzünk,
20ezzel el akarjuk kerülni, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért bárki is gyalázhasson bennünket.
21Mert nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is gondunk van a jó hírre.
22Velük együtt küldtük testvérünket is, kinek buzgalmát sokszor sok esetben kipróbáltuk, de most még nagyobbnak találtuk az irántatok való nagy bizodalom következtében.
23Akár Tituszról van hát szó, vele közösségben élek, ti felétek pedig munkatársam ő, akár testvéreinkről, ők az eklézsiák apostolai, a Krisztus dicsőségére.
24Adjátok az ő irányukban bizonyítékát a ti szereteteteknek és a mi veletek való dicsekedésünknek az egyházak színe előtt.