1Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,
2mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
3Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,
4el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,
5hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,
7azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,
8mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.
9Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.
10De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.
12Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?
13Ha nincs halottak feltámadása, akkor a Krisztus sem támadt fel.
14Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.
15Sőt Isten hamis tanúinak találnak bennünket, mert Isten ellenére arról tettünk tanúságot, hogy a Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha halottak csakugyan nem támadnak fel.
16Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Krisztus sem támadott fel.
17Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
18Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.
19Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.
21Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
22Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.
23Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,
24azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.
25Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.
26Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.
27Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.
28Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?
30Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?
31A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.
32Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.
33Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.
34Az igazságosságnak megfelelően józanodjatok ki, s többé ne vétkezzetek. Némelyeknek ugyanis nincs Isten-ismeretük. Azért mondom, hogy megszégyenüljetek.
35Kérdi azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.
37És mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.
38Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.
39Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más a barmok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.
40Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.
41Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.
42Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,
43elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.
44Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
45Így is írták meg: „Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”
46De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.
47Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő.
48Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is.
49Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.
50Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.
51Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni
52egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd.
53Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel.
54Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: „Győzelem nyelte el a halált!
55Halál, hol a győzedelmed? Halál, hol a fullánkod?”
56A halál fullánkja pedig a vétek, hatalma pedig a törvény.
57Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk.
58Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.