1Fussatok a szeretet után. Buzogjatok a szellemi ajándékokért, bár inkább azért, hogy prófétáljatok!
2Hiszen, aki nyelven szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek, hisz senki sem hallgat rá, hanem a Szellem által szól titkokat.
3Aki prófétál, embereknek beszél épülést, vígasztatást, buzdítást.
4Aki nyelveken szól, magát építi, aki prófétál, az egyházat építi.
5Akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha tolmácsolja, hogy az egyház épülést nyerjen.
6Lám testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mi hasznotok belőle? Ha nem szólok nektek leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
7Hiszen így van még a lélektelen dolgokkal is, melyek hangot adnak, a fuvolával, a citerával, de ha a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok vagy citerázok.
8Hát, ha a kürt nem ad világos hangot, ki készül csatára?
9Éppen így, ha a nyelvvel nem adtok ki jól felismerhető beszédet, miképp értik majd, amit mondtok? A levegőbe fogtok beszélni.
10Ki tudná a hangoknak hány neme van a világon, és egy sem jelentéstelen.
11Ha a hang hatalmát nem ismerem, a beszélőnek olyan leszek, mint egy barbár, a beszélő pedig nekem lesz barbár.
12Így ti is, minthogy szellemek után buzogtok, azon legyetek, hogy abban bővelkedjetek, ami az egyház építésére szolgál.
13Azért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy tolmácsolhassa.
14Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, értelmem azonban gyümölcstelen.
15Mi hát a feladatom? Imádkozni fogok a szellemmel, de imádkozni fogok az értelemmel is, zsoltárt fogok énekelni a szellemmel, de énekelni fogok az értelemmel is.
16Mert hiszen ha a szellemmel mondasz áldást, hogy fog áment mondani hálaadásodra az, aki a be nem avatottak helyét tölti be? Hisz amit mondasz, nem érti.
17Mert ugyan te jól adsz hálát, de a másik nem épül.
18Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken.
19Mégis az egyházban inkább akarok szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is taníthassak, mint tízezer szót nyelven.
20Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek!
21Írva áll a törvényben, hogy „más nyelven beszélőkkel és idegen ajakkal fogok beszélni ehhez a néphez, de még így sem fognak rám hallgatni” – mondja az Úr.
22Így hát a nyelvek jelül vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás ellenben nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
23Ha tehát az egész egyház összegyűl egy helyen, és mindenki nyelveken szól, azután bemennek oda be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
24De ha mindannyian prófétálnak, s úgy megy be valamely hitetlen vagy be nem avatott, azt mindenki megfeddi, azt mindenki megítéli,
25szívének rejtett dolgai láthatókká válnak, úgyhogy arcára borulva imádni fogja az Istent, s vallást tesz róla, hogy: Valóban az Isten van köztetek.
26Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mikor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása, minden az épülést szolgálja.
27Ha nyelven szól valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, éspedig egymásután, és egy tolmácsolja.
28Ám ha nincs tolmács, hallgasson az egyházban, magának beszéljen és Istennek.
29Próféta kettő vagy három szóljon, s a többiek ítéljék meg.
30Ha egy másik ott ülő kap leleplezést, az első hallgasson!
31Így egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
32Próféták szellemei a prófétáknak alávetik magukat.
33Isten ugyanis nem a felforgatás barátja, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden egyházában,
34a nők az egyházakban hallgassanak. Nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem legyenek alávetettek, amint a törvény is mondja.
35Ha pedig tanulni akarnak, otthon saját férjüket kérdezzék meg: szégyenletes dolog ugyanis nőnek az egyházban beszélnie.
36Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el?
37Ha valaki úgy véli, hogy ő próféta vagy szellemi ember, ismerje fel, hogy amiket nektek írok, az az Úr parancsolata.
38Ha pedig valaki nem ismeri ezt fel, hát ne ismerje fel.
39Így hát testvéreim buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se akadályozzátok!
40Minden szép külső renddel történjék.