Romans 7
1 A HÍVŐ EMBER MEGSZABADULT A TÖRVÉNYTŐL ÉS ÚJ ÉLETET ÉL; A TÖRVÉNY ALATT VALÓ ÉLET: A TÖRVÉNYNEK, A BŰNNEK, A HALÁLNAK ALÁVETETT SZOLGASÁG Atyámfiai, jól tudjátok, - ugyanis úgy szólok hozzátok mint törvényismerőkhöz, - hogy a törvény csak addig parancsol az embernek, amíg az ember él.
2 Mert például a férjes asszony a törvény által férjéhez van kötve, amíg él. Ha azonban meghal a férj, akkor az asszonyt már nem kötelezi a házassági törvény.
3 Ha tehát férjének életében adja oda magát valamely más férfiúnak, akkor házasságtörőnek nevezik; ha azonban meghal a férje, akkor már nem kötelezi a házassági törvény és nem házasságtörő, ha valamely más férfiúval társul.
4 Ezenképpen atyámfiai: Krisztus megfeszített testével együtt ti is meghaltatok a mózesi törvénynek, hogy másvalakié legyetek, azé aki a halottak közül feltámadt, hogy gyümölcsöt teremjünk az Istennek.
5 Mert amikor még bűnös testi életet éltünk, a törvény által ébresztett bűnös szenvedélyek munkálkodtak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt;
6 de most azáltal, hogy meghaltunk annak a törvénynek, amely minket kötve tartott, megszabadultunk attól a törvénytől, hogy valami új módon, a Lélek erejével szolgáljunk Istennek, és nem a régi, írott törvénynek parancsolatai szerint.
7 Mit mondjunk tehát? Bűnös a törvény? Semmiképpen sem! De törvény nélkül nem ismerkedtem volna meg a bűnnel; mert például soha nem tudtam volna meg, hogy mi a bűnös kívánság, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd! (II. Mózes 20:17)
8 E parancsolat által a bűn megragadta az alkalmat, és mindenféle bűnös kívánságot ébresztett bennem; mert törvény nélkül a bűn megholt valami.
9 Én valamikor a törvény ismerete nélkül éltem; amikor azonban a törvény életembe lépett, a bűn életre kelt bennem,
10 én pedig meghaltam, és a parancsolat, amely arra rendeltetett, hogy életre vezessen, úgy tapasztaltam, hogy halálra vezetett.
11 Mert amikor a bűn a parancsolat által megragadta az alkalmat, félrevezetett, tévedésbe ejtett engemet, és így a bűn a parancsolat által megölt engemet.
12 De azért maga a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.
13 Ami tehát jó, az halálommá lett énnékem? Semmiképpen sem! Hanem a bűn, hogy kitűnjék bűn-volta, arra használta a jó törvényt, hogy az által halálomat okozza, hogy eképpen a bűn éppen a parancsolat által legyen mértékfelett bűnössé.
14 Tudjuk, hogy a törvény lélek szerint való; de én természetemnél fogva testi vagyok, eladva a bűnnek, hogy szolgája legyek annak.
15 Azért amit cselekszem, azt nem ismerem el a magam cselekedetének, mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, úgy egyetértek a törvénnyel, és elismerem, hogy a törvény jó.
17 Így hát már nem én cselekszem azt, hanem az énbennem lakozó bűn.
18 Mert tudom, hogy semmi jó sem lakozik énbennem, vagyis az én testemben; mert megvan ugyan bennem az, hogy a jót akarom, de hogy a jót meg is cselekedjem, az nincs meg;
19 mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem azt a rosszat mívelem, amelyet nem akarok.
20 De ha én azt teszem, amit nem akarok, világos, hogy azt nem én cselekszem, hanem az énbennem lakozó bűn.
21 Ügy látom tehát, hogy nékem, aki a jót akarom tenni, az a törvényem, hogy: énbennem a rossz van meg;
22 mert az én benső emberem szerint az Isten törvényében gyönyörködöm ugyan,
23 tagjaimban azonban valami más törvényt látok, amely az én józan eszemnek törvénye ellen hadakozik, és engem foglyává tesz a bűn törvényének, amely az én tagjaimban van.
24 Óh én nyomorult ember! Kicsoda fog engem megszabadítani ebből a bűnnek és halálnak martalékává vált testből?
25 Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Hála legyen azért az Istennek! Én magam józan ésszel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.