1A HÍVŐ EMBER MEGSZABADULT A TÖRVÉNYTŐL ÉS ÚJ ÉLETET ÉL; A TÖRVÉNY ALATT VALÓ ÉLET: A TÖRVÉNYNEK, A BŰNNEK, A HALÁLNAK ALÁVETETT SZOLGASÁG Atyámfiai, jól tudjátok, - ugyanis úgy szólok hozzátok mint törvényismerőkhöz, - hogy a törvény csak addig parancsol az embernek, amíg az ember él.
2Mert például a férjes asszony a törvény által férjéhez van kötve, amíg él. Ha azonban meghal a férj, akkor az asszonyt már nem kötelezi a házassági törvény.
3Ha tehát férjének életében adja oda magát valamely más férfiúnak, akkor házasságtörőnek nevezik; ha azonban meghal a férje, akkor már nem kötelezi a házassági törvény és nem házasságtörő, ha valamely más férfiúval társul.
4Ezenképpen atyámfiai: Krisztus megfeszített testével együtt ti is meghaltatok a mózesi törvénynek, hogy másvalakié legyetek, azé aki a halottak közül feltámadt, hogy gyümölcsöt teremjünk az Istennek.
5Mert amikor még bűnös testi életet éltünk, a törvény által ébresztett bűnös szenvedélyek munkálkodtak tagjainkban, hogy a halálnak teremjenek gyümölcsöt;
6de most azáltal, hogy meghaltunk annak a törvénynek, amely minket kötve tartott, megszabadultunk attól a törvénytől, hogy valami új módon, a Lélek erejével szolgáljunk Istennek, és nem a régi, írott törvénynek parancsolatai szerint.
7Mit mondjunk tehát? Bűnös a törvény? Semmiképpen sem! De törvény nélkül nem ismerkedtem volna meg a bűnnel; mert például soha nem tudtam volna meg, hogy mi a bűnös kívánság, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd! (II. Mózes 20:17)
8E parancsolat által a bűn megragadta az alkalmat, és mindenféle bűnös kívánságot ébresztett bennem; mert törvény nélkül a bűn megholt valami.
9Én valamikor a törvény ismerete nélkül éltem; amikor azonban a törvény életembe lépett, a bűn életre kelt bennem,
10én pedig meghaltam, és a parancsolat, amely arra rendeltetett, hogy életre vezessen, úgy tapasztaltam, hogy halálra vezetett.
11Mert amikor a bűn a parancsolat által megragadta az alkalmat, félrevezetett, tévedésbe ejtett engemet, és így a bűn a parancsolat által megölt engemet.
12De azért maga a törvény szent, és a parancsolat is szent és igaz és jó.
13Ami tehát jó, az halálommá lett énnékem? Semmiképpen sem! Hanem a bűn, hogy kitűnjék bűn-volta, arra használta a jó törvényt, hogy az által halálomat okozza, hogy eképpen a bűn éppen a parancsolat által legyen mértékfelett bűnössé.
14Tudjuk, hogy a törvény lélek szerint való; de én természetemnél fogva testi vagyok, eladva a bűnnek, hogy szolgája legyek annak.
15Azért amit cselekszem, azt nem ismerem el a magam cselekedetének, mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, úgy egyetértek a törvénnyel, és elismerem, hogy a törvény jó.
17Így hát már nem én cselekszem azt, hanem az énbennem lakozó bűn.
18Mert tudom, hogy semmi jó sem lakozik énbennem, vagyis az én testemben; mert megvan ugyan bennem az, hogy a jót akarom, de hogy a jót meg is cselekedjem, az nincs meg;
19mert nem a jót teszem, amelyet akarok, hanem azt a rosszat mívelem, amelyet nem akarok.
20De ha én azt teszem, amit nem akarok, világos, hogy azt nem én cselekszem, hanem az énbennem lakozó bűn.
21Ügy látom tehát, hogy nékem, aki a jót akarom tenni, az a törvényem, hogy: énbennem a rossz van meg;
22mert az én benső emberem szerint az Isten törvényében gyönyörködöm ugyan,
23tagjaimban azonban valami más törvényt látok, amely az én józan eszemnek törvénye ellen hadakozik, és engem foglyává tesz a bűn törvényének, amely az én tagjaimban van.
24Óh én nyomorult ember! Kicsoda fog engem megszabadítani ebből a bűnnek és halálnak martalékává vált testből?
25Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Hála legyen azért az Istennek! Én magam józan ésszel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.