Revelation 19
1 A MENNYEI SEREGEK HALLELÚJÁJA Ezek után olyan hangot hallottam, mint valami nagy sokaság hangja, amely az égben így szólt: Halleluja! A győzelem és a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké!
2 Mert az Ő ítéletei igazságosak és igazak; mert a nagy paráznát, - aki paráznaságával megrontotta a földet, - megítélte, és az ő kezéből számon kérte az Ő szolgáinak vérét.
3 És másodszor is mondták: Halleluja! Örökkön-örökké száll annak a városnak füstje fölfelé!
4 És a huszonnégy vén és a négy mennyéi lény leborult, és imádták a királyi széken ülő Istent, mondván: Ámen! Halleluja!
5 És a királyi szék felől egy hang hallatszott, amely így szólt: Dicsőítsétek a mi Istenünket mindnyájan az Ő szolgái, akik félitek Őt, kicsinyek és nagyok!
6 A BÁRÁNY MENYEGZŐJÉNEK BEJELENTÉSE Azután olyan hangot hallottam, mint valami nagy sokaság hangja, mint sok víz zúgása, mint valami erős mennydörgés hangja, amely így szólt: Halleluja! Mert az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható elkezdte királyi uralmát.
7 Örüljünk és örvendezzünk és magasztaljuk dicsőségét, mert elérkezett a Bárány menyegzői lakomájának ideje, és az Ő menyasszonya (az egyház) felkészült (az Ő fogadására).
8 És megadatott néki, hogy ragyogóan tiszta patyolatvászonba öltözzék. A patyolatvászon ugyanis a szenteknek igaz cselekedetei.
9 És a velem beszélő angyal (17:1) azt mondta nékem: Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak. Még azt is mondta nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
10 Akkor lába elé borultam, hogy imádjam őt. De ő azt mondta nékem: Vigyázz, ezt ne tedd! Szolgatársad vagyok és szolgatársa a te atyádfiainak is, akik Jézusról tanúbizonyságot tesznek (Jn 15:26-27); Istent imádd! Akik Jézusról tanúbizonyságot tesznek, azok olyanok, mint a Szentlélek által ihletett próféták.
11 A HETEDIK LÁTOMÁS: A BÁRÁNY MENYEGZŐJE (19:11-22:5) KRISZTUS MEGJELENÉSE ÉS A VADÁLLAT MEG A HAMIS PRÓFÉTA LEGYŐZÉSE Azután láttam, hogy az ég megnyílt, és imé, megjelent egy fehér ló, és aki azon ült, annak neve: Hű és Igazságos, mert Ő egyaránt igazságos, amikor ítél és amikor hadakozik.
12 És az Ő szeme olyan volt, mint valami lángoló tűz, és fején sok korona volt, és egy név volt reá felírva, amelyet senki sem ismert, csak Ő maga.
13 És véráztatta ruhába öltözött, és az Ő neve, amellyel neveztetik: az Isten igéje.
14 És a mennyei hadseregek fehér, tiszta patyolatvászonba öltözve követték Őt fehér lovakon.
15 És az Ő szájából éles kard jöve ki, hogy azzal verje le a pogányokat; és Ő vasvesszővel pásztorolja majd azokat; és Ő az, aki a mindenható Isten haragborának borsajtóját tapossa.
16 És ruháján, éspedig a csípőjén egy név volt felírva: királyoknak Királya és uraknak Ura.
17 És láttam egy a napban álló angyalt, és az erős hangon kiáltott, és azt mondta mind azoknak a madaraknak, amelyek az égen magasan repülnek: Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Istennek nagy lakomájára,
18 hogy megegyétek királyoknak holttestét, hadvezéreknek holttestét és erős harcosoknak holttestét, lovaknak és azokon ülőknek holttestét, minden szabadnak és szolgának, kicsinynek és nagynak holttestét!
19 És láttam, hogy a vadállat (az Antikrisztus) és a föld királyai és hadseregeik összegyűltek, hogy hadakozzanak a lovon ülő ellen és annak hadserege ellen.
20 A vadállat azonban (már a csata megkezdése előtt) foglyul esett, és vele együtt a hamis próféta is, aki a vadállat színe előtt azokat a csodákat tette, amelyekkel eltévelyítette azokat, akik a vadállat bélyegét felvették, és azokat, akik annak képmását imádták. Ez a kettő (mint fő-bűnös) elevenen belevettetett a kénnel égő tüzes tóba.
21 A többieket pedig megölte a lovon ülőnek kardja, amely az Ő szájából jöve ki; és azoknak holttestével jóllaktak a madarak valamennyien.