1PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENYEGZŐRŐL (Lk 14:15-24) Jézus ismét példázatokban beszélt nékik, és azt mondta:
2A mennyek országa hasonló egy királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt készített.
3És elküldte szolgáit, hogy a menyegzőre hívják össze a már meghívottakat, de azok nem akartak elmenni.
4Ismét küldött más szolgákat, hogy mondják meg a meghívottaknak ezt az üzenetet: Ímé, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hízott állataimat levágattam, és minden készen van; jöjjetek a menyegzőre.
5De azok nem törődtek a meghívással, és elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik meg hogy kereskedjék;
6a többiek pedig megfogták az ő szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7Akkor az a király meghallván azt, haragra gerjedt, elküldte hadait, és azokat a gyilkosokat elpusztította, és városukat felégette.
8Azután így szólt szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek el azért a keresztútakra, és akivel csak találkoztok, hívjátok a menyegzőre.
10Azok a szolgák ki is mentek az utakra, és behívtak mindenkit, akivel csak találkoztak, gonoszokat is, jókat is; és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Amikor aztán a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ottan egy embert, aki nem öltött magára menyegzői ruhát.
12És így szólt néki: Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzői ruha nélkül? Az pedig hallgatott.
13Akkor a király így szólt a szolgáihoz: Kötözzétek meg lábát és kezét, és vessétek a külső sötétségre, sírás lesz ott és fogcsikorgatás.
14Mert meghívottak sokan vannak, de választottak kevesen.
15AZ ADÓPÉNZ (Mk 12:13-17; Lk 20:20-26) A farizeusok akkor elmenvén, tanácskoztak, hogyan foghatnák szaván Jézust.
16És elküldték hozzá tanítványaikat a Héródész-pártiakkal együtt, és azok azt mondták: Mester, tudjuk, hogy te igazmondó ember vagy, és igazán tanítod az Isten útját, és senkinek vélekedésével nem törődsz, mert nem nézel az emberek személyére.
17Mondd meg tehát nékünk, mit gondolsz te? Szabad-é adót fizetnünk a római császárnak, vagy nem?
18Jézus azonban mivel ismerte az ő gonoszságukat, azt mondta: Képmutatók, miért kísértetek engem?
19Mutassátok meg nékem az adópénzt. Azok odaadtak néki egy dénárt (egy kb. 8o fillér értékű római pénzt).
20És Ő azt kérdezte tőlük: Kinek a képe ez, és kié a felírás?
21Azok azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nékik: Adjátok meg tehát a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek azt, ami az Istené.
22Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, otthagyták Őt és elmentek.
23A HALOTTAK FELTÁMADNAK (Mk 12:18-27; Lk 20:27-40) Azon a napon Jézushoz szadduceusok mentek; ők azt mondják, hogy nincsen feltámadás; és megkérdezték tőle:
24Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki meghal, és nem maradnak gyermekei, az özvegyét vegye el a meghalt férjnek testvére, és támasszon utódot meghalt testvérének. (V. Mózes 25:5-6)
25Volt nálunk hét fiútestvér; az első feleséget vett, és azután meghalt; és mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta;
26hasonlóképpen a második is, a harmadik is, el egészen a hetedikig.
27Utoljára halt meg valamennyiük közül az asszony.
28A feltámadáskor tehát a hét közül melyiküké lesz az asszony? Mert mindegyiknek felesége volt.
29Jézus így felelt nékik: Tévelyegtek, (éspedig azért) mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
30Mert akik a halálból feltámadtak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy élnek mint a mennyei angyalok.
31Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok azt, amit az Isten mondott néktek, amikor így szólt:
32Én Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, és Jákobnak Istene vagyok (II. Mózes 3:6); ez azt jelenti: Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott az Ő tanításán.
34A LEGNAGYOBB PARANCSOLAT (Mk 12:28-34; Lk 10:25-28) A farizeusok mivel meghallották, hogy Jézus a szadduceusokat elnémította, ugyanoda összegyűltek;
35és közülük egyvalaki, hogy megkísértse Őt, megkérdezte:
36Mester, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?
37Ő így felelt: Szeresd az Urat, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel. (V. Mózes 6:5)
38Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
39Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. (III. Mózes 19:18)
40Ezen a két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.
41KRISZTUS: DÁVIDNAK FIA ÉS URA (Mk 12:35-37; Lk 20:41-44) Amikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte tőlük:
42Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? Így feleltek néki: A Dávidé.
43Ő azt mondta nékik: Dávid Őt a Lélek (ihletése) által urának mondja, amikor így szól:
44Monda az Úr (az Isten) az én Uramnak (a Messiásnak): Ülj az én jobbom felől, amíg ellenségeidet lábad alá vetem. (Zsoltár 110:1)
45Ha tehát Dávid Urának nevezi Őt, mimódon fia néki?
46És senki sem tudott Őnéki egyetlen szót sem felelni; és attól a naptól fogva senki semmit nem mert tőle megkérdezni.