Luke 5
1 SIMON-PÉTER CSODÁLATOS HALFOGÁSA; JÉZUS ELHÍVJA ELSŐ TANÍTVÁNYAIT (Mt 4:18-22; Mk 1:16-20) Történt, hogy amikor Jézus a Gennészáret-tavának partján állt, és a sokaság őhozzá tódult, hogy hallgassa az Isten igéjét,
2 Jézus két hajót látott a tó szélén; a halászok kiszálltak azokból, és hálóikat tisztítgatták.
3 Belépvén az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, kérte őt, hogy vigye egy kevéssé beljebb a parttól; azután leült a hajóban, és onnan tanította a sokaságot.
4 Amikor pedig bevégezte a tanítást, így szólt Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halfogásra.
5 Simon felelvén ezt mondta: Mester, egész éjszaka fáradoztunk, mégsem fogtunk semmit; de azért parancsolatodra bevetem a hálókat.
6 És amint ezt megtették, olyan sok halat fogtak, hogy hálóik szakadozni kezdtek.
7 Intettek azért a másik hajóban lévő társaiknak, hogy menjenek oda, és segítsenek nékik; oda is mentek, és megtöltötték hallal mind a két hajót, úgyhogy azok majdnem elsüllyedtek.
8 Amikor Simon-Péter azt látta, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Uram, menj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok!
9 Mert a halfogás miatt rémület fogta el őt, és mind az ővele lévőket,
10 hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. Jézus azonban így szólt Simonnak: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz majd.
11 És azután, hogy a hajókat a szárazra vonták, mindenüket elhagyták, és követték Őt.
12 EGY LEPRÁS MEGGYÓGYÍTÁSA (Mt 8:1-4; Mk 1:40-4;) Történt, hogy amikor egy városban tartózkodott, íme, ott volt egy teljesen leprás ember. Amikor az Jézust meglátta, arcra borult, és kérte Őt: Uram, ha akarsz, megtisztíthatsz engem.
13 Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt és azt mondta: Akarom, tisztulj meg; és azonnal eltávozott arról a leprásság.
14 Akkor Jézus megparancsolta néki, hogy senkinek se mondja el azt, hanem: Menj el - szólt -, mutasd meg magadat a papnak, és amint Mózes parancsolta, vigyél áldozatot megtisztulásodért, bizonyságául gyógyulásodnak.
15 A hír azonban csak annál jobban terjedt Őfelőle, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák Őt, és hogy betegségükből meggyógyuljanak.
16 Jézus azután elment valami elhagyatott helyre, és ott tartózkodott, hogy imádkozzék.
17 JÉZUS MEGGYÓGYÍT EGY GUTAÜTÖTTET (Mt 9:1-8; Mk 2:1-12) Jézus amikor egy napon tanított, ott ültek körülötte némely farizeusok és törvénytudók. Az emberek is egybegyülekeztek Galileának és Júdeának minden falujából és Jeruzsálemből; és az Úr ereje Ővele volt, hogy gyógyítsa a betegeket.
18 Akkor íme, néhány férfiú fekvőpárnán vitt oda egy gutaütött embert, és igyekezett azt bevinni, és Jézus elé tenni.
19 De mivel a sokaság miatt nem találtak utat-módot, hogy miként vigyék be, fölmentek a háztetőre, és a tetőn át bocsátották le őt a fekvőpárnáján Jézus elé középre.
20 Jézus látván azok hitét, így szólt: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.
21 Akkor az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: Kicsoda ez, hogy ilyen istenkáromlást szól? Kicsoda bocsáthat meg bűnöket más, mint csupáncsak Isten?
22 Jézus azonban, minthogy ismerte gondolataikat, így szólt nékik: Miért tanakodtok így szívetekben?
23 Mi könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a bűneid, vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma e földön bűnöket megbocsátani, - így szólt a gutaütöttnek: Néked mondom, kelj föl, vedd föl a fekvőpárnádat, és menj haza.
25 Az pedig szemük láttára azonnal fölkelvén, fölvette azt, amin feküdt, és elment haza, dicsőítvén Istent.
26 És mindnyájukat csodálkozás fogta el, és dicsőítették Istent, és beteltek félelemmel és azt mondták: Bizony, ma csodálatos dolgokat láttunk.
27 LEVI VÁMSZEDŐ ELHÍVÁSA; AZ EVANGÉLIOMHIRDETÉS: A BŰNÖSÖK HÍVOGATÁSA (Mt 9:9-13; Mk 2:13-17) Ezek után Jézus (a házból) kiment, és meglátott egy Levi nevű vámszedőt, aki a vámszedőhelyen ült; Jézus azt mondta néki: Kövess engem!
28 Az mindent otthagyván, felkelt és követte őt.
29 Levi azután a házában nagy vendégséget készített Jézusnak. Sok vámszedő és más ember is volt ott, akik velük együtt telepedtek asztalhoz.
30 Emiatt a farizeusok és az ő írástudóik zúgolódtak, és így szóltak tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
31 Jézus azt felelte nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek;
32 nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak megtérésre, hanem hogy bűnösöket.
33 A BÖJTÖLÉS (Mt 9:14-17; Mk 2:18-22) Azok (a farizeusok és írástudóik) pedig így szóltak Jézusnak: János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, hasonlóképpen a farizeusokéi is, a te tanítványaid ellenben esznek és isznak.
34 Jézus így felelt: Rá tudnátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg a vőlegény velük van?
35 De jönnek majd napok, amikor is a vőlegény elvétetik tőlük, akkor majd, azokon a napokon böjtölni fognak.
36 Példázatot is mondott nékik: Senki sem szakít le egy darabot valamely új ruhából, és nem foltoz meg azzal egy elnyűtt ruhát; de ha mégis, az új ruhát is elszakítja, és az elnyűtthöz sem illik az újból való folt.
37 Új bort sem tölt senki régi tömlőkbe; de ha mégis, az új bor a tömlőket szétszakítja, és a bor elfolyik, a tömlők pedig tönkremennek.
38 Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
39 És senki sem kíván legottan újbort (új vallást), aki óbort iszik (még abban a vallásban él, amelyben született); mert azt mondja: Nekem jó az óbor (a régi vallásom)